Nagy L. Éva: Majd ott leszek

Meghalok…, akkor is veletek leszek.
Majd beköltözöm a kéklő égbe,
Megtaláltok a zöldellő rétben.
Rám találtok májusi napsugárban
S ott leszek én patakcsobogásban.
Ott lesztek velem örök álmaimban,
Veletek leszek fenn a csillagokban.
Arcotokat simítom selymes széllel.
Hulló hópehelyként visszaérkezem
A patyolatfehér szikrázó télben.
Ott leszek mindenben:
A tavasz dalában,
Az új sarjadásban, búzavetésben,
Érlelő nyárban, aratók dalában,
Őszi lombhullásban,
Új bor mámorában.
A falat kenyérben, forrás vizében,
Napsugár fényében, éjnek tengerében.
Gondoljatok majd rám, ha dalol a szél,
Ha elhervad a virág, ha üzen a tél.
Benne leszek én fűben és fában,
Az emlékekben, a versek sorában…