Egy gulácsi ükapa nyomában

Tóth Sándor 62 évesen
Tóth Sándor 62 évesen
id. Gulácsy Dezső
id. Gulácsy Dezső

Dédapám, Tóth Sándor Gulácson született 1893-ban, egy cseléd törvénytelen gyermekeként. Lassan egy éve, hogy belekezdtem a családfám kutatásába, de dédapám származása a szokásosnál keményebb diónak tűnt. A családi emlékezet (nagymamám) annyit tudott, hogy dédapámat a vér szerinti apja nevelte fel, miután anyja Budapestre távozott új állást találni. Ez a vér szerinti apuka – ugyancsak a családi emlékezet szerint – egy gulácsi ügyvéd volt, aki jómódban nevelte fel balkézről született fiát, és kitaníttatta kárpitosnak, azaz szakmát adott a kezébe. A családi monda szerint ebből a jómódból is fakadt, hogy dédapám meglehetősen lusta ember volt, a cukrot sem igen kavarta fel maga a kávéjában, ahhoz szokott, hogy azt megteszi neki valaki. Tizenhat éves korában ő is kénytelen volt otthagyni a gulácsi kényelmet, egyes beszámolók szerint a család törvényes leszármazottai nem nézték jó szemmel őt, ezért is lett forró a lába alatt a talaj. 1909-ben tehát Budapestre jött, követve évekkel korábban odaköltözött, és ott új családot alapított édesanyját. Ki akartam deríteni, hogy ki lehetett ez a gulácsi ügyvéd, aki – ha minden igaz – az ükapám. Először természetesen dédapám keresztelési bejegyzését kerestem meg, ám ebben sajnos nem volt semmilyen konkrétum a vér szerinti apa kilétét illetően. Annyit megerősített ez a bejegyzés is, hogy az ükanyám cselédnő volt, és a Gulács 209-es házban lakott. A keresztszülők Szegedi Lajos és Vass Zsuzsánna voltak. A második ötletem az volt, hogy talán kellett lennie valamilyen hivatalos nyomnak arról, hogy egy gulácsi ügyvéd magához vesz egy törvénytelen gyereket. Valahogyan csak le kellett ezt papírozni. A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Levéltárral folytatott levelezésem során azonban sajnos kiderült, hogy az egykori Bereg vármegye árvaszéki iratait nem (itt) őrzik – egy esetleges ukrajnai út pedig túl nagy falatnak tűnt egy ilyen kis esélyű kutatáshoz.
Miután kifogytam az ötletekből, jobb híján, elkezdtem kicsit olvasni Gulácsról. Nem kellett sokáig kutakodnom, amire kiderült, hogy egy bizonyos Patak Gábor Gaba 2007-ben megírta Gulács történetét egy monográfia formájában. Mivel emailcímet kapásból nem találtam hozzá, felkerestem Facebook-on, és írtam neki, hátha tud segíteni. Gábor szinte azonnal és nagyon készségesen válaszolt, rögtön éreztem, hogy jó helyen járok. Gábornak előadtam azt, amit dédapámról tudtunk. Meglepő gyorsasággal sikerült leszűkíteni a szóba jöhető családokat, mert csak két olyan család volt ebben az időben Gulácson, akiknek cselédjük volt: a Gulácsy és a Szarka család, mindkettő nemes. Gábor azt is tudta, hogy dédapám keresztapja Szegedi Lajos is nemes volt, ezért felmerülhet, hogy talán ő volt a vér szerinti apa is, de mivel a feleségével együtt vállalták a keresztszülőséget, meg amúgy sem volt cselédjük, ezért ezt hamar elvetettük. Mivel a Gulácsy és a Szarka családban is voltak ismert ügyvédek, kellett valami további fogódzó. Gábor tudott egy Szarka Lászlóról, aki járásbíró volt, és voltak ugyan korábban született gyermekei, de ő 66 évesen meghalt 1898-ban, tehát nem nevelhette volna fel dédapámat. Volt egy másik Szarka is, aki 1913-ig élt, őt nem lehetett helyből elvetni. A másik család, a Gulácsy család volt, ahol idősebb Gulácsy Dezső (1839-1915) Bereg vármegye tiszti főügyésze, majd országgyűlési képviselője is volt. (A Gulácsy régi nemesi család, az Árpád-korig visszavezethető családfával.) Neki három fia is volt, Dezső, István és Pál. Közülük Pálnak és Dezsőnek születtek gyerekei törvényes ágyból. Kettejük közül azonban csak Pál volt ügyvéd.

Gulácsy Pál
Gulácsy Pál
Id Gulácsy Dezső idős korában
Id Gulácsy Dezső idős korában

Azt, hogy a Szarka vagy a Gulácsy család lesz-e a nyertes, egy eladdig jelentéktelennek tűnő anekdotából sikerült végül tisztázni. A családban ugyanis élt egy történet, mely szerint dédapám egyszer személyesen Fedák Sáritól kapott pofont. Az ünnepelt színésznő ugyanis bejáratos volt abba a családba, ahol dédapám nevelkedett, és amikor dédapám valami illetlen dolgot talált mondani a művésznőnek, egy pofont kapott érte cserébe. Patak Gábor ez alapján egyértelműen azonosította, hogy a Gulácsy családról lesz szó, ők voltak olyan nexusban Fedák Sárival, hogy egy ilyen történet elképzelhető legyen. A fő gyanúsított tehát Gulácsy Pál, aki 1868-ban született, heves vérmérsékletű embernek ismerték, azaz nem tűnik életszerűtlennek, hogy 25 évesen megejtette az akkor 22 éves cselédet. Ő 1900-ban meg is nősült, és nemsokra rá lettek törvényes gyerekei is. Miután már tudtam, hogy kiket is keresünk, Patak Gábor egy pár éves cikke alapján az Országos Levéltárban ráakadtam bori Horváth Dezső „A gulácsi Gulácsy család története” című kötetére, amiben részletesen ír nagyapjáról, id. Gulácsy Dezsőről, valamint annak fiairól (Pálról, Istvánról és Dezsőről)
illetve a Gulácsy család más tagjairól. A szerző sok időt töltött Gulácson, voltaképpen élete első pár évében ott nevelkedett. Találtam egy másik kéziratot is, amit Gulácsy Ferenc írt, és ami a Gulácsy család korábbi történetét veszi sorra. Ezek a kötetek több, igen értékes információval járultak hozzá a kutatáshoz. Az egyik ilyen információ, melyet bori Horváth Dezső többször is említ, hogy id. Gulácsy Dezső és Gulácsy István is krónikus gyomorbántalmakkal élt, folyamatosan diétázniuk kellett. Ez egy jelentéktelennek tűnő momentum lenne, csakhogy dédapám, Tóth Sándor is egész életében gyomorpanaszokkal küzdött, és körülbelül 30 éves korától ő is folyamatos diétára szorult. Ez a kór olyannyira nem volt jelentéktelen, hogy dédapámnak halála előtt néhány évvel ki is kellett venni a gyomra egy nagy részét. Egy hasonló, bár talán kevésbé konkrét nyom, hogy Gulácsy Ferenc azt írja, hogy a „gulács” szó ősi magyar nyelven „kopaszt” jelent. Továbbá, hogy „Nevünk jelentésének, családunk majdnem minden tagja igyekezett becsülettel megfelelni.” Ugyan nem gondolom, hogy a kopaszodás olyan nagyon ritka jelenség lenne a világon, annyi azonban mindenképp érdekes, hogy dédapámnak – már fiatal korában is– alig volt haja.

Végezetül bori Horváth Dezső írásából arra jöttem rá, hogy alighanem mégsem Gulácsy Pál volt az, aki dédapámat felnevelte: ő ugyanis Beregszászon élt ebben az időben, nem Gulácson. Gulácson ebben az időben (az 1890–1900-as években) csak Gulácsy Dezső élt feleségével Jobszty Anasztáziával. Azaz alighanem id. Gulácsy Dezső volt az, aki dédapámat magához vette és felnevelte, hiszen az ő fia volt. A kézirat további kincseket is tartalmazott: fényképeket a Gulácsy család majd minden tagjáról. Amikor megmutattam nagymamámnak Gulácsy Pál fényképét, felkiáltott: „Tiszta Apu!”. A magam részéről, id. Gulácsy Dezső és dédapám idősebb kori képei közt is sok hasonlóságot látok. Alább közlöm a fényképeket, és ki-ki döntse el, van-e hasonlóság az urak közt.

Összefoglalva, minden jel arra mutat, hogy dédapám id. Gulácsy Dezső a köztiszteletben álló tiszti főügyész és országgyűlési képviselő, valamint annak cselédje közti kapcsolatból született. Természetesen nem lehet kizárni azt sem, hogy igaziból Gulácsy Dezső valamelyik fia ejtette meg a cselédet, amikor látogatást tett az atyai házban. A végső bizonyosságot talán egy DNS-teszt során lehetne kideríteni. Ehhez természetesen szükség lenne egy további leszármazottra ebből az ágból. Kölcsönös nyitottság esetén talán pontot lehetne tenni az ügy végére.

Írta: Hudecz András

Fotók: Tóth család archívuma, Gulácsy család archívuma