Egy Beregszászi születésű, Magyarország ünnepelt operett csillagának, primadonnájának emlékére!

Báthy Anna-leánykori nevén 1927-ig Stamph Anette-Katalin, férjezett nevén Richter Ferencné, majd Szaszovszky Ottóné- /Beregszász, 1901. június 13. – Budapest, 1962. május 14.).Magyarország és Nyugat Európa ünnepelt operett primadonnája egykoron.
Ezt a kis írást már régen tervezem, mert szerintem méltánytalanul kevesen ismerik a művésznőt, főleg otthon Kárpátalján, Beregszászba a szülőföldjén, Fedák Sárihoz képest mindenképpen, pedig a maga korában ünnepelt operett csillag egy igazi primadonna volt, Magyarországon és egész Nyugat Európában, a kimagasló színpadi tehetsége és csodás hangja miatt. Ezek az egyedi adottságai, szorgalma és tehetsége méltán emelte színpadi operett pályafutása során Európa opera élvonalába! Már Nádasdy Kálmán filmrendező is megfogalmazta /ő rendezte a Ludas Matyit 1949-ben,és még sok más filmet/, aki Báthy Anna énekét hallgatta, nem volt árva, mert ez a dalolás megvigasztalta. Aki az ő énekét hallhatta, nem volt elgyötört, boldogtalan és reménytelen, mert Báthy Anna dalolása csodálatos palotákat varázsolt a hallgatója elé, egy boldog birodalmat, ahol a reménység, megnyugvás és a szépség harmóniája várt a zenére szomjazó vándorokra. Állítólag nem volt ember, aki miután végighallgatta egy-egy előadását ,érzelmi kitörések nélkül bírta volna. 1901. június 13.született Beregszászban az akkor még Árok utca, később Attila utca, most pedig Sevcsenkó utca egyik házában. Állítólag olyan hangbeli tehetsége volt, hogy már egész kis korábban ami népdalokat,nótát halott azt dúdolta, és annyira tündéri hangja volt, hogy senki nem bírta ki, szó nélkül, és mindenki azt mondta ez a kislány még nagyon sokra fogja vinni. Igazuk is lett. Báthy Anna családja Sopronból származik. Édesapja, Stampf Gyula a Soproni Királyi Törvényszék elnöke volt. Édesanyja Báthy Ilona volt, az ő nevét használta pályáján. Ilona testvére szintén Báthy néven zongoratanár volt. Az elemi iskolát szülővárosában Beregszászban végezte. Tehetségét egy a városban élő tanár, bizonyos Max Bacsinszky egyik rokona fedezte fel. Eredetileg Stampf Anette, a Báthy nevet – mely édesanyja családneve volt – azért vette fel, amikor külföldön gyakran német énekesnőnek vélték,és ő mindvégig,bárhol járt ragaszkodott hozzá,hogy magyar,és Kárpátaljai,Beregszászi születésű magyar Operaénekesnő!
A Magyarországi közönség ugyanúgy rajongott érte, mint a külföldi zenebarátok. A kis Anette az édesanyja nevét felvéve futott be páratlanul sikeres karriert. A családja nagyon szépen beilleszkedett a beregszásziak közé, és hamarosan már a település legelőkelőbb polgárainak számítottak. A kis Anette-ben felmerült, hogy énekesnőként is elképzelhetné a pályafutását.
Szepesi Attila költőtől,aki a keresztfia volt tudhatjuk, hogy a szigorú családfő határozottan ellenezte az ilyen „botorságokat”. Stampf bíró igen keménykezű apa volt, azt viszont nem ellenezte, hogy a módos középosztály elvárásainak megfelelően a lányai énekelni és zongorázni is tanuljanak. Mindez azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy beinduljon a nagyszerű énekesnő pályafutása, egy kis szerencsére is szükség volt hozzá.
Édesapja elsősorban azért azért ellenezte, hogy legkisebbik leánya Budapestre színésznőnek menjen tanulni,mert ahhoz tartotta magát aki Beregszászba született,az itt érvényesüljön
A sors Max Bacsinszky gimnáziumi tanárt küldte el hozzá. Ez a zongoraművész Beregszász zenei életének egyik fontos alakja volt, ráadásul a felesége korábban a bécsi Operában állhatott színpadon. Max tanár úr a nyitott ablak mellett ülve egyszer csak felfigyelt egy gyönyörűen csengő női hangra. A kis Anette éppen Schubert egyik dalát énekelte az utcán. A cseh zongoraművész lelkesen tanítani kezdte. A környezetében nemsokára már mindenki tudta, hogy a bíró úr lányát nem mindennapi tehetséggel áldotta meg az ég. Édesapját miután sikerült meggyőzni, és a fiatal tehetség vonatra szállva elindulhatott a távoli Budapest és egy új élet irányába.
Anette beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára. Számos tehetséges fiatallal kötött jó barátságot. Tehetségére a pesti művészvilág is felfigyelt. Nem csupán Bach, Beethoven és Mozart műveit adta elő, hanem hamarosan megismerkedett a legkiválóbb hazai zeneszerzőkkel is. A magyar közönség lelkesen megtapsolta, amikor Bartók és Kodály műveit adta elő.
Az évzáró növendék-előadáson Verdi Aida című operájából a címszereplő Nílus-parti jelenetét énekelte. 1927-től a budapesti Városi Színházban énekelt, 1928. január 11-én a Városi Színházban (ma Erkel Színház) debütált a Tannhäuser Erzsébet szerepében. Itt szűk két év alatt 14 opera női főszerepét énekelte el, többek között: Aida, Pamina (Varázsfuvola), Elza (Lohengrin), Elvira (Ernani), Grófnő (Figaro házassága), Luisa (Luisa Miller), Amélia (Az álarcosbál), Tosca, Agátha (A bűvös vadász), Leonóra (Fidelio), stb.
Az Operaházban 1929. december 29-én mutatkozott be Améliaként,alakítását a korabeli kritika elragadtatással fogadta. Itt már az első évben nyolc főszerep eléneklését bízták rá és ezután harminc éven át volt a színház egyik vezető drámai szopránja.
Rendkívüli munkabírásából adódóan hatalmas repertoárral rendelkezett. Legfontosabb szerepei a már említetteken kívül: Iphigénia (Iphigénia Aulisban), Donna Anna és Donna Elvira (Don Giovanni), Dorabella (Cosí fan tutte), Jaroszlavna (Igor herceg), Tatjána (Anyegin), Szilágyi Erzsébet (Hunyadi László), Margit (Faust), Leonóra (A trubadúr), Desdemona (Otello), Erzsébet (Don Carlos), Sieglinde (A walkür), Éva (A nürnbergi mesterdalnokok), Senta (A bolygó hollandi), Izolda (Trisztán és Izolda), Erzsébet (Szent Erzsébet legendája), Gioconda, Adriana (Adriana Lecouvreur), Angelica nővér (Puccini), Octavian és Tábornagyné (A rózsalovag), Aithra (Egyiptomi Heléna), Arabella , Anna Karenina (Hubay), A leány (Székely fonó), Császárné (Háry János).
Számos nagy sikerű külföldi turnén vett részt. Énekelt,és gyakran fellépett Barcelonában, Hamburgban, Brüsszelben, Münchenben, Bayreuthban, Párizsban, Firenzében. Bécsben és Salzburgban olyan világhírű karmesterek vezényletével lépett fel, mint Bruno Walter, Wilhelm Furtwängler (Erzsébet a Tannhäuserben) és Arturo Toscanini, akivel először 1935-ben egy nagy sikerű beugrás kapcsán (Fidelio, Lotte Lehmann helyett). 1936-ban (ismét Toscaninivel) Brahms Német requiemjét énekli Svéd Sándor oldalán Salzburgban, olyan sikerrel, hogy a következő évben újra meghívják őket, ezúttal Dohnányi Szegedi miséjének előadására.A két világháború közötti Budapest egyik legnépszerűbb énekesnője közel negyedszázadon át élt , a XII. kerületben.1938-ban új lakó költözött a Hieronymi Károly (ma Határőr) út 37. számú házba. A környéken sétáló hegyvidéki polgárok örömmel látták, hogy a Városi Színház, majd az Operaház színpadján tündöklő, nemzetközi hírű művésznő, Báthy Anna az új szomszédjuk. Arcát, hangját és nevét minden zenebarát jól ismerte azóta, hogy 1927-ben bemutatkozott a magyar fővárosban. Anna szép otthonra, nyugodt környezetre vágyott, ezért választotta a Hegyvidéket Ez a bátor művész a legnehezebb időkben is elszánt hazafi maradt, és még akkor is kitartott magyarsága mellett, amikor az országra ráborult Hitler fenyegető árnyéka. Emlékét szülőföldjén Beregszászon,csak egy emléktábla őrzi(Beregszászért Alapítvány állíttatta)és a Budapesten Határőr úton is emléktáblát állítottak neki,mert kiérdemelte a Hegyvidék bátor primadonnája nevet is!
Gyakori szereplője Klemperer budapesti előadásainak és koncertjeinek: Vándorlegény-dalok, A rózsalovag, Otello, Don Giovanni, Magnificat (Bach), IX. szimfónia, Karfantázia, Missa Solemnis és a Fidelio (Beethoven), mely a mű felfedezés számba menő sikerét hozta meg.
Operai működése mellett, muzikalitásának és stílusérzékének köszönhetően nagy sikereket aratott a koncertpódiumon is, a már említett Brahms Német requiemben, valamint Bach, Mozart, Beethoven műveiben. Mint dalénekes főleg Bartók és Kodály műveinek tolmácsolásával tűnt ki, de a Wesendonk-dalok (Wagner) is állandó műsorszámai közé tartoztak.
A korabeli sajtó elragadtatással írt fellépéseiről,pályafutásáról. Báthy Anna több mint harminc éven át volt a Magyar Operaház legrangosabb énekesnője,1955-ben örökös taggá választották. Az énekléstől 1959-ben vonult vissza.
Fedák Sárival ellentétben,nagyon visszafogottabb de ragyogó tehetség volt!Szerette a rivaldafényt,de csak a színpadon!Amikor csak tehette hazalátogatott,de mivel az ő családja más életet élt,mint Fedákéké,ezért csak a szomszédok,rokonok és a barátai tudták hogy otthon van!Állítólag nagyon szerette az otthoni vásárokat,piacokat,egész életében a színpadon kívül megmaradt a kis városi egyszerű nőnek,akinek született!
Díjai,kitüntetései:
Kiváló művész (1950)
Magyar népköztársaság érdemrend, V. fokozat (1951)
Munka érdemrend (1954)
Kossuth-díj (1954)
Írta: Kaszás Zoltán
Fotó: Kárpátalja(“Закарпаття”) régi és mostani képeken