Langfelder Kálmán, az egyik első képeslapkiadó Örkényben

A képeslapkiadások kezdetét olyan kisebb településeken, mint Örkény, szinte lehetetlen megállapítani. Nagyobb városokban a helyi lapok, a századforduló táján szenzációként számoltak be egy-egy újabb képeslapkiadásról, a falvakban azonban nem voltak ilyen hírverések. A képeslap, mint korabeli MMS, segített megismerni távoli tájakat, településeket. A kiadói elsősorban kereskedők, vendéglátók voltak. Nagyjából 1920 után már kialakultak azok a vállalkozások, akik ezután szinte letarolták a kiadást, s onnantól kezdve 3-4 nagyobb cég adott ki képeslapokat Magyarországon, sokszor megrendelésre.Az örkényi képeslapkiadók közül az egyik első, akinek lapjait az 1900-as évek első évtizedében már postázták a feladók, a helyi kereskedő, az izraelita vallású Langfelder Kálmán volt.

Langfelder Kálmán 1863. január 2-án született a közeli Alsónyáregyházán, Langfelder József (1836-?) és Witz Katalin (1838-?) legidősebb gyermekeként. 1887. november 8-án vette feleségül Örkényben a helyi születésű Wicz Bettit (1866. október 8. Örkény – 1944 Auschwitz), Wicz M. Lipót és Wicz Száli leányát. A házassági szerződésük szerint a fiatal ara után az édesapja 16 000 korona hozományt fizetett, s 4 000 korona értékű ruhaneműt és egyebet vitt a házasságba.

A Langfelder Kálmán által kiadott képeslapokat – a rajtuk lévő bélyegzők tanúsága szerint – rövid idő alatt adta ki, ugyanis az általam ismertek mind 1905 és 1908 közöttiek. Van köztük úgynevezett hosszúcímzésű is, ahol az egyik oldal csak a címzésre szolgált, így gyakran a képes felére írták jókívánságaikat a feladók.

 

Ezeket 1896 és 1905 között gyárthattak, utána tértek rá arra a megoldás, miszerint a címzés és a jókívánság is elfért egy-egy féloldalon, így a képes rész megmaradt a maga szépségében (mondjuk pont nem ezen a példányon).

Örkényből nem ismerek 1900 előtti feladású képeslapot, az akkori alsódabasi járásból csak Örkénytáborból és Pusztavacsról láttam XIX. századi feladású lapot. 1908 körül a „családi” képeslapkiadást Örkényben testvére, Langfelder Ferenc (1864. december 15. Alsónyáregyháza – 1923. január 24. Örkény) vette át, öccsük, Langfelder Gyula (1866. október 8. Alsónyáregyháza – 1938. november 19. Budapest) pedig Alsódabason adott ki képeslapokat a századfordulón.

A fiatal Langfelder Kálmán a házasságkötéskor még gyóni bérelt földjein gazdálkodott (1930-ban Örkényben már 40 kataszteri holdja volt). A házaspárnak három gyermeke született. Langfelder János még Gyónon született 1888. augusztus 10-én, a család csak 1889-ben költözött Örkénybe, a gyermek már itt hunyt el torokgyíkban 1891. június 7-én. Ekkor már a családi vegyeskereskedést üzemeltették Örkényben, s ugyancsak földet béreltek. Legkisebb lányuk halva született 1901. szeptember 7-én, Örkényben. A középső gyermekük, Langfelder Rozina 1892. március 12-én látta meg a napvilágot Örkényben. A szülőhelyén, 1909. augusztus 5-én ment férjhez a gyóni születésű Benedek Dezső kereskedőhöz. A házaspárnak két lánya született Gyónon. Benedek Zsuzsanna 1913. július 24-én, s 1932-ben ment férjhez Szemere István gazdálkodóhoz. Életükről több információt nem tudtam kikutatni. A másik lány, Benedek Katalin 1918. február 28-án született és 1937-ben ment férjhez a soroksári Brust Béla keményítőgyároshoz; egy lányuk született, Brust Éva, 1938-ban. Langfelder Kálmán Budapesten hunyt el 1940. március 9-én agyvérzésben, Örkényben temették el a zsidó temetőben.

Felesége, Wicz Betti, Rozina lányuk és Katalin unokájuk családja a holokauszt áldozatai lettek, Brust Béla a lengyelországi Okna közelében hunyt el végkimerülésben 1943 szeptemberében, mint a 101/47. tábori munkásszázad tagja, a többiekkel az auschwitzi gázkamra végzett. Brust Béla kivételével mindannyiuk neve szerepel a dabasi Holokauszt Emlékpont emléktábláján. Brust Bélának szülei, húga és sógora is a náci haláltáborban hunytak el.

 

A képeslapok tulajdonosa és a cikk írója: Végh László Flórián.

Főszerkesztői komment: A sors érdekessége és a kutatók elszántságának érdeme, hogy ezt az írást az Örkényi családok családfája Facebookos csoportban megosztotta a szerzője. Hamarosan pedig az írás alá Bodor Pisti becsatolt egy 2012-es fotóját, amin Langfelder sírja látható. A szerző viszont 2017-ben ezt a sírt nem találta már meg Örkényben. Ugyanis, 2012-2017 között vandálok több zsidó sírkövet pusztítottak el, de hála a lelkes kutatóknak fotón megmaradt.