Világhírű örkényi ketchup

Reiter Albin, Fritz Jusztina és lányuk Gerda

A ketchup magyarországi története, talán Reiter Albinnal kezdődött. Aradon született 1907-ben. Szülei kereskedelmi iskolába íratták. Testvére, Ervin agrárakadémiát végzett és ezután került Pusztavacsra Coburg herceg intézője lett. Trianon azonban elválasztotta a két fivért. Albin másfél évig volt román homokbányában kényszermunkán. Aztán később feleségül vette Fritz Jusztinát. Örkényben telepedtek le. A ketchupgyártás ötletét egyik ismerőse hozta magával Amerikából. Rábeszélte két barátját, hogy készítsenek ők is ebből az ízletes termékből háromezer üveggel a konzervgyárban az amerikai recept szerint, és próbáljanak eladni fejenként ezer-ezer darabot. Nem sikerült egyetlen üveggel sem értékesíteni. Ám ez nem keserítette el  Albint, mert látott fantáziát a dologban. Szorgalmas feleségével  kidolgozták a házi gyártás folyamatát. Aztán Albin néhány száz pengővel kivásárolta két társát, és mivel ő,  hitt a Rex Ketchup névre keresztelt termékben, mintákat küldött Európa több pontjára a posta segítségével.  Hamarosan jöttek és a megrendelések Svédországból, Svájcból és Csehországból is. Míg  a feleség itthon irányította a termelést, addig a lelkes férj Amerikába is elutazott, hogy piacot találjon a saját terméküknek. 1939-ben kezdték a gyártást és két év múlva már olyan nagy volt a kereslet, hogy nem győzték. A hat asszonnyal és nyolc munkásemberrel alapított üzemben 1944-re már háromszáz ember dolgozta fel a cég több száz hektáros ültetvényein megtermelt paradicsomot. “Magyarországon nem igen ismerték a ketchup-öt, még a hotelekben sem. Úgy került be, hogy Albin svéd üzletfelei követelték a Gellért-szálló főpincérétől a ketchup-öt vacsorájukhoz, akinek elmondták, hogy nem értik miért nincs az asztalon, hiszen évek óta a magyarországi Örkényből veszik” – emlékezik vissza Dobóczky András.Albin később ultramodernnek számító autoklávokat, azaz vákuumos besűrítő készülékeket is vásárolt, de ezeket épp csak beüzemelni volt ideje, mielőtt az orosz front odaért volna. A világháború sajnos a gyárat és a nagy álmot is elpusztította. Unokájuk Kéri Edit elmondta: ” A háború után megváltozott az életük. Szinte a nulláról kezdték. Tata könyvelő lett, Mama tanítónő az iskolában. sajnos gyerekük nem lehetett, több terhességből halva születtek a babák. Ezért döntöttek úgy, hogy Jusztina testvérének a lányát örökbe fogadják.”. Gerdát aztán sajátjukként nevelték, aki a romániai Lovrinból került Örkénybe. Igyekeztek kihozni a legtöbbet a mindennapjaikból. Sokat utaztak külföldre, a saját kertjüket mindig bevetették. Kitűntek az életszeretetükkel és kártyapartikat szerveztek barátaikkal. Ilyenkor finom ételek és borok kerültek az asztalra. Fontosnak tartották a baráti kapcsolatok ápolását. Jusztika mélyen vallásos volt, haláláig a római katolikus egyház kántori feladatait is ellátta.  A receptet aztán átadták Dobóczky Andrásnak,- aki testvérének a fia volt. András azonban harminc évig nem nyúlt a recepthez. Mígnem egyszer elkészítették és azóta újra életre kelt az örkényi álom, a ketchup király legendája valósággá lett megint. Azóta egyre többen fedezik fel az üzletek polcain és  ha megkóstolták, mást nem fognak választani.

A világhírnév, az ötlet, a szorgalom testesült meg e csodás házaspárban, akik az örkényi temetőben pihennek. Ám történetük, receptúrájuk tovább él. Reiter Albin azt vallotta: “Haragosunk egy sincs, soha nem is volt, és biztosra veszem, hogy sokan fognak szeretettel gondolni reánk, ha már nem leszünk többé…” Ilyen életúttal, ilyen gondolkodásmóddal valóban megérdemli a kitüntető címet a ketchup királya és királynője voltak.

Köszönet a cikkért az utódoknak Kéri Editnek és Dobóczky Andrásnak.

Írta: Patak Gábor Gaba

Fotók: Rex ketchup, Kéri Edit archívuma