“Minden e körül forog, ez van a középpontban” – riport Fátyol Kamillával

–  Színésznő vagy elsősorban, de ötvösként végeztél, aranyműves képzésen is részt vettél, színházi produkciókat szervezel, sok mindennel foglalkoztál, de kezdjük a régmúltban. A családfád a 17. századig visszavezethető. Számos a magyar kulturális életben is jelentős őssel rendelkezel. Érdekelt- e, foglalkoztatott-e ez a téma téged?

–  Nézd, én ebbe beleszülettem. Úgy különösebben nem foglalkoztam ezzel.

– Nagypapádnak Fátyol Mihálynak Makón még szobrot is állítottak 2009-ben. Ott voltál az avatóünnepségen?

– Természetesen ott voltam. Sajnos én már nem ismertem a nagypapámat, de nagyon nagydolog volt, hatalmas ünnepséget szerveztek, ott volt a 100 tagú cigányzenekar is. Sok neves, nagy művész.

–  Édesapád, is sokoldalú nagyszerű művész volt. Remek muzsikus, zeneszerző, rádió főszerkesztő, rendező, teológus. Előny volt-e, vagy inkább hátrány, hogy Fátyol Tivadar lánya vagy? 

–  Miután megnézte a Négerek bemutatóját azt mondta, hogy: Mondtam én, hogy legyél inkább gyerekorvos! /nevet/ Persze volt később olyan is, hogy gratulált. Ő mondjuk tényleg azt szerette volna, hogy „normális” ember legyek. Volt rá esély, mert szerettem volna mikrobiológus, diplomata, kulturális attasé is lenni, de végül nem úgy alakult.

–  Édesanyád is értelmiségi, írónő.

–  Igen és teológus is. 

–  Nővéred pedig szintén zenész, azaz színész. Nemrég nyert egy nemzetközi díjat is.

– A firenzei filmfesztiválon rövidfilm kategóriában a legjobb színésznőnek járó díjat. Berlin és Budapest között ingázik, most éppen itthon van, a bizonytalan helyzet miatt.  Casting director és persze játszik is.

–  Milyen volt a gyerekkorotok?

– Hangos és nyüzsgő! / nevet /

– A Maladype majd a Bárka Színház tagja voltál. Hogy kerültél a színjátszás közelébe?

– Véletlen volt. Hermina, a Maladyphe Színházban dolgozott, Balázs Zolival. Egyszer megkért, hogy vigyek be neki valamit, amit otthon felejtett. Ott maradtam, megnéztem a próbát, utána pedig, Zoli megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem játszani. Mondtam, hogy de. Ennek már 17 éve.

–  A Tabló volt az első nagyjátékfilm amiben játszottál? 

–  Igen. 

–  Azt olvastam, hogy az állkapcsod azóta is kattog. Mucsi Zoltántól kaptál egy jó nagy pofont a film egyik jelenetében.

– Képzeld, nemrég rendbe jött. Kihúzták a bölcsesség fogaimat, azóta már nem kattog.

–   Amerikai filmekben is forgattál… kettőben. A Mentőakcióban volt a jelentősebb szereped. Milyen volt?

–  Jó élmény volt. Michael Pena volt a partnerem, egy mexikói feleséget alakítottam benne.

– Ridley Scott rendezte a filmet. Vele is találkoztál?

–  Természetesen.  Oda jött, bemutatkozott, nagyon közvetlen és kedves volt.

–  Romani Design.  Mi volt a te szereped ebben, azon kívül, hogy modellkedtél?

– Én ötvösként végeztem. Varga Erika a Romani Design kitalálója, tervezője eredetileg ötvös-és aranyműves. Én is ott tanultam nála, ott voltam gyakorlaton. Aztán valahogy szóba került, hogy régebben egy barátnőmmel könnyen variálható, egyszerű ruhákat terveztem, varrtam. Másnap már ott találtam magam náluk. Anyagokat válogattam össze, varrtam, szabtam. Designer asszisztens voltam, de mindenfélét csináltam abban az időszakban. A Szépművészeti Múzeumban volt a bemutatója annak a kollekciónak. Utána jött a Nemzeti Színházban a Szentivánéji álom és akkor már nem volt időm rá.

–  Hogy kerültél Iránba és mit csináltál ott?

– Egy fesztiválra mentünk ki a Maladype Színház Übü király c. előadásával. Én voltam a darab díszlet és jelmez tervezője. Ott találkoztam egy szervező hölggyel, aki nemzetközi koprodukciókat szervezett. Egy évvel később jelentkezett, kihívott egy előadásra. Indiában próbáltunk, de Teheránban volt a nagy bemutató, amit egy többállomásos iráni turné előzött meg. Indiai, iráni, magyar koprodukció volt ez az előadás.

–  Milyen nyelven, nyelveken?

– Angol, magyar, hindi, fárszi, és bandari.

– Érdekes lehetett. Hogy fogadták a helyiek?

– Jól. Siker volt.

– Térjünk vissza kis hazánkba. Mi az a KuglerArt Szalon? Mesélnél róla picit? Miért, hogyan jött létre?

– A KuglerArt Szalon egy lakás. Kőszegi Edit aki ennek a tulajdonosa és vezetője húsz évig együtt dolgozott apuval. Próbáltuk bejáratni kicsit ezt az új helyszínt, így lettek a programok. Mára már tulajdonképpen színházzá nőtte ki magát, de nem az volt a célunk, hogy egy új játszóhelyet hozzunk létre. A kiállító képzőművészeknek akartunk teret, lehetőséget adni. Esetleges vásárlókat, érdeklődőket bevonzani.

–  Gondolom, most ti is leálltatok.  Mikorra tervezitek az újraindítást?

– Még minden képlékeny, három új előadást, bemutatót is terveztünk.  Remélem, szeptemberben kezdhetünk mi is. 

– Így legyen! 

– Most életed legnagyobb főszerepére készülsz. Édesanya leszel. Publikus már?

– Természetesen. Szeptember közepére várjuk a babát. Most már nagyon aktív. Most a terhesség van a középpontban minden e körül forog. 

– A férjed is szakmabeli?

Kis részben. Ő építészmérnök és író.

– Köszönöm, hogy megosztottad mindezeket velünk. Jó egészséget kívánok neked, nektek. Köszönöm a riportot.

– Én is köszönöm. 

 

Írta: Czakó Ádám

Fotók: Fátyol Kamilla