Csabdi születése

A Jóisten angyalai egy nap odamentek az Úr elé. Atyám teremts nekünk valami szép tájat, hogy gyönyörködhessünk. Gondolkodott teremtett már csillagokat, óceánt, vízesést. Miben tudnának még gyönyörködni az angyalok. Összegyúrt két hegyet és egy lassan csordogáló folyót tett a közepébe. A hegyeken fenyveserdők, a dombság rétjein kucsmagomba, árvalányhaj és kökénybokrok lettek formálva. A folyócskába halak kerültek a partjára ,meg nőszirom, sás és mellé délcegen kinövő buzogány.
Másnap az angyalok meglátták ezt az új helyet, amit készített nekik a Teremtő. Izgatottan fedezték fel a szemet gyönyörködtető tájképet. A felhőkön úsztak örömükben és bukdácsoltak a dombokról a völgyekbe. Fogócskáztak és egyikőjük azt mondta, adjunk nevet a tájnak. Ez legyen a Dobogó, mert itt dobogott együtt egyszerre a szívünk. Továbbmentek és nevet adtak mindennek. Így lett Tófenék a folyó egyik partján, mert olyan mély volt, mint a tónak a feneke. A Télizöldes azért kapta a nevét, mert télen is zöldellt a táj. A kígyós pedig arról, hogy a csúszó-mászók otthont találtak a romlatlan tájon. Az Úr nem árulta el, hogy a föld mélyébe szenet is teremtett, ami majd nagyon hasznos lesz a későbbi századokban. Azt mondták a boldog angyalok, legyen ez az egész nagy szépséges környezet Tündérvölgy. Mire az Úr azt mondta, az emberek Csabdinak fogják hívni, de Ti nyugodtan nevezzétek Tündérvölgynek. Teltek az évszázadok és valóban tündérek járták a tájat és igaza lett kis játszadozó angyalkáknak. Majd egy templomot is építettek a helyoldalába és onnan szólt a dicsőítő ének az Úrhoz. Távol a gonoszságtól, közel a Mennyek országához épült az a kőből készült Isten hajléka. Aztán az Úr szava is beigazolódott, mert a föld gyomrának kincse lett a kőszén, ami sok családnak lett tüzelője.
Az angyalkák sokáig örvendeztek, örültek a szép tájnak. Most is el-el szökdösnek, hogy meghallgassák a szarvasbőgést, amikor társat választanak maguknak a szarvasok. Látják a Binder erdő rejtett útjait, és figyelik az embereket, akik századok óta itt élnek.
Örömmel küldik a nyári szellőt, a játékos felhőket, az életet adó napfényt és boldogok, mikor egy-egy galagonyabokor az ősz közepén piroslóvá válik és télen hatalmasakat szánkóznak a meredek sziklákon.
Tündérvölgy legendája valóság, ahol a szeretet, a béke otthonra lelt. A valóságot pedig ma az ott élők alakítják. Bízzunk benne jól sáfárkodnak az Úr teremtésével.

2017.06.21.

Patak Gábor Gaba

Fotók: termeszetjaro.hu, Bakó Tibor, wikipedia