Az örkényi vadgesztenyefák

Ung megye alispánjának született egy István nevű gyermeke. A kisfiú a csodálatos Sárospatakon járt iskolába, ahol észrevette őt egy javasasszony. Addig-addig kerülgette a deli legénnyé cseperedő Pálóczi Horváth fiút, hogy amikor kimenőjük volt, megállította azt. Három gesztenyét adott neki. Azt mondva: „Édes fiam, fogadd el a gesztenyét tőlem, mert minden betegséget elűz.” Úgy megtetszett az ifjúnak a kis gesztenye, hogy köszönettel elfogadta és aztán mindennap a zsebében is hordta azokat. A népi hiedelem pedig valóban úgy tartotta, hogy a gesztenyék elűzik a betegségeket. Az ifjúból, komoly felnőtt lett. Katonai szolgálatra ment és még Boszniába is magával vitte a kincsét, amit egykor az idős nőtől kapott. Meg is védte őt minden nyavalyától és betegségektől. A háború után Örkényen aztán megismerte szerelmét, Ilonát. Annyira szerette a lányt, hogy neki akarta adni a gesztenyéket, melyek már több mint másfél évtizede a zsebében voltak. A szerelmes lány kíváncsi volt rá, hogy mit is jelenthetnek ezek az apróra zsugorodott gesztenyécskék. Mikor megtudta, ennek történetét, azt felelte a férjévé lett Istvánnak: „Édes szerelmes, hites uram! Nem fogadhatom el azt, mi óvott ez idáig téged.” A bölcs férj azonban kitalálta, ha önzetlen felesége, nem veszi el tőle ezt az ajándékot, akkor elülteti. Éppen akkor tették le a kastélyuk alapköveit. Kihívta, hát ifjú aráját. „Ilona, szívem szerelmes virágszála! Ha nem fogadtad el e kis gesztenyéket, gyere, ültessük el kúriánk előtt, hogy védelmet adjon egész házunk minden lakójára.” Így is lett. A szép kastély parkjába több gesztenyét is elültettek az Úr 1889-ig évének tavaszán. Teltek az évek, és elkezdtek nőni a parkban a fák. Tavasszal az illatos, hatalmas viráguk okozott örömet a méheknek és a kastély lakóinak is. Nyáron alatta hűsöltek a rekkenő hőségben a nemes család tagjai. Ősszel a gyerekek szedegették a terméseket és készítettek apró játékokat belőlük. Télen pedig a zúzmara és a hópihék szálláshelye lett. S valóban védte az ott lakókat az a pár fa, amit elültettek. Hány történetet őriznek a boldog időkről és a korszakról mikor társaik elpusztultak. A meglévőket az iskolások, természetszeretők gondozták azután is, mikor a család már elköltözött a településről. Ma két vadgesztenyefa áll ott a kastély parkjában. Mintha István és Ilona ma is őrizné szerelmes fészküket és mindazokat, akik megállnak, megcsodálják a több mint 130 éves fákat. Az ötágú leveleik, mint az óvó kezek védelmet adnak. S akik a fa terméseiből visznek és elültetik azt, nekik is azt adja a gesztenye, mit másoknak. Hisz nem is olyan vad, mint a neve, inkább szelíd és biztonságot adó.

írta: Patak Gábor Gaba

Fotók: SZIK