Gulácsy Mária a Beregszászi Polgári Leányiskola alapítója

1825-ben született Gulácsy István ügyvéd és Hunyady Mária első gyermekeként. Ő volt a „hangadó a családban, tekintély testvérei előtt”- írta róla bori Horváth Dezső. 1846-ban meghalt apja. Az 1848/49-es szabadságharc idején megtanult spórolni és egész életében eszerint élt, mert ekkor anyja csupán rá támaszkodhatott, hiszen a legidősebb gyermek volt a családban.  Híres mondása: „Minden, ami egy tetűnél többet ér, azt meg kell becsülni és eltenni.” Amikor testvérei piszkálták a spórolása miatt, akkor Dezső öccse –a későbbi országgyűlési képviselő- azt mondta: „ Ne bántsátok Marit, mert ő még 48 után mezítláb hajtotta ki a tehenet az utcára, a csordára, olyan szegények voltunk” A szabadságharc után ment férjhez a 48-as honvédtiszthez Gönczy Sándorhoz, aki törvényszéki bíró volt. Beregszászban éltek, a a szőlőjük is ott volt a Szarka hegyen. A Beregszász és vidéki nőegylet elnöke volt. Ekkor alapította a Beregszászi Polgári Leányiskolát, amit saját maga is támogatott anyagilag. „mint alapítójának ( Leányiskola a szerk.) az őt ábrázoló olajfestmény a polgári leányiskola igazgatójának szobájában volt elhelyezve.” – emlékezett vissza bori Horváth Dezső a munkájában. Tevékenységéért a Ferenc József koronás arany érdemkeresztet adományozott számára. Több gyermekük született, ám mindegyik meghalt gyermekként, kivéve Béla fiúk. De a sors kegyetlensége, hogy a joggyakornok fiú egy nyári fürdőzés után tüdővészt kapott is elhunyt. Életének utolsó hónapjait Gulácson töltötte és ott is hunyt el 1890-ben. Beregszászban temették el.