Életútinterjú a Kunszentmiklóson élő Székely Gábor Attila magángyűjtővel, íróval

-Faggatom őt életéről eddigi munkásságáról, gyűjtőszenvedélyéről, amely elkíséri egy életen át.  Kedves Gábor megkérlek, hogy mutatkozz be az olvasóknak!

– 1947-től a születési évemtől Budapesten éltem a Gellért- hegy szomszédságában. Hétéves koromtól Fülöpszálláson nagyszüleim oltalma alatt fejeztem be az általános iskolát. Igen szerény körülmények között éltünk, ez adott lehetőséget minden fillér és minden morzsa megbecsülésének elsajátítására. Nagyszerű és becsületes idős emberek neveltek tiszteletadásra mindenki iránt. Sokat meséltek a régi idők rejtélyeiről, készséggel válaszoltak feltett kérdéseimre. Ezen egyszerű és galamblelkű rokonaim szép emléke végigkísér utamon.

– Hol élted gyermekkorodat, hogyan emlékszel vissza rá?

– 1962-66 között a kunszentmiklósi gimnázium kollégiuma adott oltalmat, feledhetetlen tanáraim és testvéri szeretetben együtt élő diáktársaim körében.

– Milyen sportban jeleskedtél?

– Fülöpszálláson a foci volt a legdivatosabb sport, az üdezöld réteken, vagy fagyos szikesen egyaránt jól pattogott az a labda. A mezőkön, erdőkben való csavargás pedig maga volt az egészséges életmód, és a boldogság.Aztán Kunszentmiklóson mindezekhez jött az atlétika, a birkózás, 15 éves koromtól pedig a város focicsapatának  játékosaként körülölelt a szurkolók szeretete.

– Mi lett a szakképesítésed, és végűl milyen hívatás  vált az életed részévé?

– Növényvédő-gépész szaktechnikus, majd litográfus szakmák adtak versenyengedélyt, de ezekből nem lett pirosra érett karrierem. Futball állásom volt, mint a Ganz focistája, és ez igazi bohém – lezser életet biztosított.    A Testnevelési Főiskolán edzői képesítést szereztem, gondolván, jobb, ha én diktálom másoknak a tempót. Több csapatnál edzősködtem.

– Mikor jött a gyűjtőszenvedélyed, hogyan vettek a bűvkörükbe a régi tárgyak?

– Hobbiként gyermekkorom óta kísért a régi tárgyak bűvköre. Fülöpszálláson olyan emberek között éltem, akik még a XIX. században születtek, tehát egy levegőt szívtak a 48-as hősök némelyikével, Kossuth Lajossal, Jókaival és a legendás betyárokkal. Ezen öregek tárgyait, iratait, fotóit oltalmamba vettem, mikor menniük kellett az Úrhoz. Hetedikes koromban már gyűjteményemből kiállítást rendeztem az egyik iskolai vagy falusi ünnepségen.A történelem és a néprajz mindig kedves olvasmányaim voltak, így amatőrként is jelentős ismeretanyagot sikerült felhalmoznom fejemben. 1997-ben a Nemzeti Múzeum felügyelete alatt működő Honismereti Szövetség kuratóriumának elnökévé választottak, mely feladatot 17 éven át becsülettel teljesítettem. Ma is tagja vagyok a Szövetségnek.

– Úgy tudom, hogy Pesten is éltél. Mikor költöztetek a családoddal együtt vissza Kunszentmiklósra?

– 1968-ban Kalocsán leszereltem a honvédségtől és Pestre költöztem. Volt amikor három munkahelyem volt, de anyagi sikert a vállalkozói tevékenységem biztosított. Ingatlanhasznosítás, és biliárdszalonom üzemeltetése foglalkoztatott vagy húsz éven át. 2003-ban a jobb levegő, a nyugodtabb élet és a múzeumalapítás céljaival Kunszentmiklósra költöztem. Két gyermekem és öt unokám tart fiatalon.

– Mikor mutattad be először a gyűjteményedet?

– Bár fülöpszállási dédszüleim elárvult házában helytörténeti gyűjteményem működött, mégis 1995-ben kezdődött Petőfi kultuszgyűjteményem vándorkiállításokra kísérése. 51 városban, múzeumokban, templomokban, kultúrintézményekben, iskolákban mutattam be egyre gyarapodó Petőfi kultusz gyűjteményemet, mely a mindenkori képzőművészek tisztelgése volt a költő emléke előtt. Ezeket a képeket, szobrokat, könyveket, képeslapokat, stb… árveréseken, antikváriumokban, és gyűjtőktől vásároltam meg. Több mint száz újságcikk szuperlatívuszokban tudósított a kollekció anyagi és kulturális értékéről. Ezek a visszajelzések mindig erőt adtak a folytatáshoz.

– Kunszentmiklósra költözésedkor, már eleve úgy választottad ki a házadat, hogy itt fogsz kialakítani múzeumot?

– Valóban, nagyméretű házat vásároltam Kunszentmiklóson, de még alakítani, bővíteni kellett. Házam padlásszobáiban rendeztem be tárlataimat 15 év alatt százezer látogató írta be köszönetét az emlékkönyvembe. Ezzel egy időben Diószegi Balázs festőművész szülőházát is gondoztam, térítés nélkül, jókedvvel. Megvásároltam a festőművész hagyatékát, mintegy ezer rajzot, festményt, dokumentumot, személyes tárgyait. Ma már ez az anyag is a házamban található.

– Kérlek, most pedig tarts számunkra egy képzeletbeli tárlatvezetést, úgy szobáról szobára.

– Az első teremben a XIX. századi olajnyomatok, rézkarcok, festmények egymást követő sorrendje mutatja a magyar történelem jelentősebb eseményeit Szent Istvántól 1956-ig. A képek alatt a vitrinekben a Pannon tengeri fosszíliáktól kezdődően a bronzkoron keresztül 1956-ig a Felső Kiskunság tárgyi emlékei sorakoznak. Különös hangsúlyt fektettem a tájra igencsak jellemző pásztorkultúra tárgyaira. A jász-kun kutatás szakkönyvtára és levéltára, valamint egyéb történeti gyűjtemény is itt kapott helyet. A második szobában Fülöpszállás levéltára, szakirodalma, híressé vált atyafiak adattára és személyes emlékei, valamint a falu több száz éves dokumentumai (városalapító levél, céhlevél) találhatók. Több ezer fotó alapján lehet megismerni az elmúlt 160 év atyafiait és a falu eseményeit.A  harmadik és negyedik szobában lakik Petőfi Sándor, és az őt megidéző képzőművészek, irodalmárok, kutatók. A hatezer darabos kollekció az ország legjelentősebb Petőfi kultusz gyűjteménye – a szakemberek megfogalmazása szerint. A Petőfit kedvelők és kutatók zarándokhelye lett a házam. Az ötödik teremben Kunszentmiklós kultúrtörténetébe nyerhet bepillantást a látogató. A híressé vált atyafiak arcképcsarnoka 60 képből áll. A képek alatt a vitrinekben az általuk írt könyvek, alkotások láthatók, mintegy 500 darab. A festők közül a leghíresebbek Cserna Károly, Gál Sándor, Diószegi Balázs és Dinyés László a leghíresebbek. Itt látható még az ország legnagyobb eszperantó könyvtárának néhány ezer darabja, a többi ládákban az alagsorban. Jelentős még a Baksay Gimnázium tanárainak, híres diákjainak az emlékezete és iskolatörténeti kiállítás.

– Milyen elképzelésed van a jövőt illetően a gyűjteményeddel kapcsolatban?

– Az volt a célom, hogy a Felső-Kiskunságban egy végleges emlékházat, Petőfi múzeumot hozzak létre. Ez sikerült is, de nem így gondoltam. Egy padlás mégsem méltó ehhez az anyaghoz, de főleg Petőfi emléke többet érdemelne. Az illetékes kultúrpolitikusok együttműködésére utaló jeleket sajnos nem tapasztalok, pedig ezen régió feltétlen gazdagabb lenne egy értékes intézménnyel. Én csak az utolsó leheletemig tudom egyben tartani ezt a 63 év gyűjtőmunkáját magában foglaló kollekciót. Azután pedig…?

– Milyen elismeréseket, kitüntetéseket  kaptál életed során?

– Fülöpszálláson focipálya, öltöző és csapatépítésért:,,FÜLÖPSZÁLLÁSÉRT”

Kunszentmiklós Baksay Gimnáziumtól:„PRO SCHOLA”

Szerbiában, gyűjtői kategóriában:„NEMZETKÖZI NAGYMESTER”

Budapesten a Honismereti Szövetségtől„KIEMELKEDŐ MUNKÁÉRT EMLÉKÉREM”

– Milyen köröknek, egyesületeknek vagy a tagja?

– Krúdy Gyula Irodalmi Kör, Honismereti Szövetség, Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület, Bács-Kiskun Megyei Írók Költők Baráti Köre, Szent György Lovagrend. Ezen szervezetekkel van intenzív kapcsolatom.

– Most pedig beszélgessünk az irodalmi tevékenységedről. Mikor ragadtál először tollat?Hogyan jött a gondolat, hogy megírod a családregényedet?

– Mint említettem, Fülöpszálláson idős emberek között éltem gyermekkoromban. Figyeltem beszélgetéseiket, a történetek befészkelődtek emlékeimbe. Ezen esetek feljegyzései kedves elfoglaltságaim közé tartoztak. A történetek feltárása időnként levéltári kutatásokra, utánajárásokra köteleznek. Igyekszem a történeteket a legigazabb módon megírni. Csakis valóságalapú események feldolgozása érdekel. Végül is helytörténésznek tartom magam elsősorban, 100-nál több történelmi témájú tanulmányom jelent meg a „Redemptio”-ban (Jász Múzeum, Jászberény) és a „Honismeret”-ben.  Első dokumentumregényemet, a „Fénylő fekete kő”-vet dédszüleim és az ő gyermekeinek egyedülállóan megrázó története ihlette. Igaz eset, minden szereplő a saját nevén szerepel. Meglepett a könyv fogadtatása, a második kiadásból alig van néhány kötet.

–  Hány könyved jelent meg ez idáig?

– Két verses, három helytörténeti, egy Kiskunságot népszerűsítő, a már említett dokumentumregény után nemrég jelent meg a két díjnyertes kisregényt tartalmazó kötet, tehát összesen 8 kötetes vagyok. De több antológiában is szerepelnek irodalmi és tudományos írásaim.

– Min dolgozól manapság?

– Két új könyvön dolgozom. Mindkét történet régi eseteket fog felidézni, szintén a brutalitást és a lágy líra húrjait pengeti.

Kéziratban csaknem készen van Fülöpszállás második világháborús megszállásának története, és ugyanúgy 80%-os feldolgozás alatt áll a Felső-Kiskunság helységeinek 1956-os története. A Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület egyik konferenciáján előadást tartottam a Felső-Kiskunság felszíni és termál vizeiről, mely megjelent az évkönyvben. Ezt kiegészítve és fotókkal ellátva könyv formájában is ki akarom adatni. Teljesen készen van „Fülöpszállás képekben” című 500 régi fotót és képeslapot tartalmazó kéziratos összeállításom. A kiadáshoz viszont nincs elég pénz.

Szóval van munka bőven, az íróasztalomon kötegekben állnak a papír-és könyvhalmok. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok számodra nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet az íráshoz. Legyen még nagyon sok örömed a magángyűjteményedben, és azt kívánom, hogy legyen olyan lelkes utódod a gondozásban, gyűjtésben, mint amilyen te  voltál. Írta: Nagy L. Éva

Fotó: Baon.hu