Jól legyél! 1. rész

Vannak mondatok, amiknek sosem szabadna elhangzania, vannak tettek amiknek sosem szabadna lezajlaniuk mégis megtörténnek. Vannak mondatok amiknek el kéne hangzaniuk és vannak tettek amiknek le kéne játszódniuk, mégsem történnek meg. Gondoljunk csak bele. Gyermekként fiatal éveinkben mennyi negatív megerősítést kritikát és rossz kommunikációs mintát kaptunk. Például: – Ha szép nem vagy legalább okos legyél, – Így utca seprő sem lesz belőled, – Kitől örökölted ezt a ….? – Kevés vagy te ahhoz…stb.

Felnőtt korunkra a mindennapi rohanás zsúfolt életünk eltereli a figyelmet ezekről a momentumokról. Nem vesszük észre, hogy mostani lelki problémáink és gyermekkori behatásaink, milyen szoros összefüggésben lehetnek egymással. A régi berögzült negatív megerősítések akár egész életünkben elkísérhetnek, ott lappangnak tudat alatti blokkok, elfolytások érzelmi instabilitás formájában.

Sokan bele se gondolunk, hogy milyen különbség van olyan személyek között akiket gyerekkorukban negatív megerősítés ért vagy pozitív. Tudom, nem szerencsés ha egy érett felnőtt a rossz gyerekkorával próbálja magyarázni hiányosságait. Nem is szeretnék erre buzitani senkit. Viszont ha fenn áll ez a probléma mindenképpen foglalkozni kell vele, hiszen ha jelen időben kezeljük a helyzetet, elengedjük és áttranszformáljuk ezeket a negatív berögződéseket és mintákat, akkor a későbbiekben már nem olyan felnőttek leszünk, akik a gyerekkoruk miatt panaszkodnak, hanem olyanok akik leküzdötték az akadály. Boldogabb kiegyensúlyozottabb életet élhetnek.

Megtanultunk együtt élni számunkra nem kedvező, minket nem segítő motívumainkkal. Rossz mintázatok alapján éljük életünket. Ezen kell változtatni. A feladat nehéz. Hosszú évek évtizedek óta alkalmazzuk ezeket a fájó mantrákat, tehát nem lehetünk türelmetlenek, mert a pozitív megerősítések beépüléséhez időre van szükség. Figyeljünk önmagunkra. Minden amit mondunk és gondolunk hatással van ránk. Meg kell tanulnunk nem pocskondiázni magunkat, ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretnénk hanem elkezdeni dicsérni, elismerni megbecsülni azt akik vagyunk.

Ugyan nem szoktam, de most házi feladat feladásával kívánok élni a kedves olvasóhoz. A feladat a következő: Figyeljük meg saját kommunikációnkat egy héten keresztül, mik azok a gyakran elhangzott mondatok, szállóigék amiket úgy gondolunk, hogy kedvezőtlenül hatnak ránk. Pl: – Úgysem sikerül, – ronda vagyok, – én sem leszek már fiatalabb, -nem tudom megoldani. Majd azt kérem, hogy keressük meg azokat az igaz megerősítéseket, amik hasznosak a számunkra, inspirálnak. Ezt az áldásos tevékenységünket folytassuk életünk végéig.

Ata Bargár