Krisztián mesél- 3. rész Sárkány Krisztián, a soroksári Fedák Sári Színház igazgatója

Legnagyobb főszerepem a Mágnás Miska. Ő ugye lovászlegény. Amikor elkezdtük játszani, sok felvételt megnéztem, hogy mások hogyan csinálják. Bár nagyon sokszor elmondtam mindenkinek, hogy tilos felvételt nézni, de nekem csak három napom volt, hogy megformáljam a karaktert, mert a rendezés elvette az időt. Meg egy ház vezetése. Ezért nem szeretek játszani is, meg rendezni is egyszerre. Saját magamnak csak nem adhatok útmutatót! Eleinte követtem a Gábor Miklós vonalat (a filmben ő játszotta Miskát), aki szépen, mívesen beszél, de aztán rájöttem, hogy a szövegkönyv nem ezt akarja. A szövegkönyv azt akarja –bele is van írva –, hogy agyba-főbe próbáljam verni a Marcsát, meg hogy folyamatosan káromkodjam (természetesen ízes, „vazsmegyei” tájszólásban). Ma már úgy játszom a Mágnás Miskát, ahogy a szövegkönyv kívánja, meg ahogy belőlem jön. A darab lényege – amiért nagyon sok botrány volt, amikor megíródott – az, hogy kifigurázzuk a grófi, az arisztokrata világot. A különböző kiszólások, amikor például Korláthy gróf, Gida mondja Miskának: „Hogy fáradt vagy, barátom, belátom, de megtisztelnél dinére?” S akkor Miska értetlenkedik: „Mi a fenére?” Baracs mérnök gyorsan oldja a feszültséget: „Természetesen a gróf úr részt vesz az estebéden.” Mire Miska: „De hát én este már nem ebédelek, csak vacsorálok! De ugyanolyan szüfázs á lonzsin étvággyal”. És rögtön következik, a „Fehér nyakkendő, selyem zsebkendő…” Ezek a hirtelen váltások nagyon lényegesek az operettben. „Hogy vagytok, mint vagytok?” – mondja Gida raccsolva és finomkodva, mire Miska nyersen
rávágja: „Mi a fenére?” Ezen nevet a közönség! A hirtelen váltásokon. Nagyon jó olyan emberekkel játszani fönn a színpadon, akikkel a hétköznapi életben is jól érzed magad. Altsach Gergő, aki a Mixit játszotta, régi ismerősöm. Pixi szerepét Dovalovszky Erik három nap alatt tanulta be. Vasárnapra már megérezte az igazi ízét, belebújt a karakterbe. A Mixi és a Pixi szerepköre egy és ugyanaz, csak két szereplőre van írva. A Latabár testvérekkel nyerte el igazi lényegét. Hihetetlen az a varázs, amit ők hozzá tudtak adni. A mi színészeink is imádják a Mágnás Miskát. Nagyon-nagyon szeretik. A színháznak az a dolga, hogy emberközelivé hozza, hétköznapivá tegye a karaktert. Te, mint néző, csak üljél, ámuljál és éld bele magad Marcsa szerepébe, Miska szerepébe, Rolláéba, Baracséba, akárkiébe, mert mindenki megtalálja a maga karakterét. Meglátja bennük saját magát, ha jól csinálja a színész. Ez a dolgunk.

Folyt. köv