A Kecskeméten élő Fekete Béla népi-kocsi gyűjteménye

Kedves Olvasóink, tettem én egy ígéretet, hogy be fogom mutatni önöknek, Fekete Béla magángyűjtőt. Azóta, már többször is találkoztunk Bélával, hiszen a  hozzánk ellátogató vendégeinket vittük el a magán múzeumába. A mi vendégünk nem volt más, mint Akamatsu Rintaró japán zongoraművész professzor, és neje, akiknek családjához  több évtizedes barátság fűz minket.(Talán egyszer erről is fogok mesélni.) Majd egy hónappal később dr. Ködöböcz Gábor az egri egyetem professzora, az Agria művészeti folyóirat főszerkesztőjével, és kedves tollforgató barátaival is meglátogattuk az ország egyik legnagyobb  népi-kocsi gyűjteményét. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen gyűjtemény található a szomszédságunkban. De talán arra még inkább, hogy nekünk ilyen barátságos, vendégszerető szomszédunk van.

– Béla, megkérem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.

Köszönöm Éva  ezt a bemutatást. Bárkit nagyon szívesen látunk időpont egyeztetéssel. Már csak azért is mert ugye azt mondják, hogy a magyar vendégszeretet világszerte híres, és nekem is öröm volt, hogy ilyen távoli országból jött, világhírű ember elismeréssel szólt a gyűjteményemről.  1949-ben Ágasegyházán születtem egy gazdálkodó családban. Apámat abban az időben kuláknak nyilvánították. Azt hiszem nem kell mesélni arról, hogy milyen világot éltünk a kulák rendszerben. Apámat még a házából is ki akarták hajtani a családdal együtt. Bizony nem volt könnyű az a világ, még visszaemlékezni is elszomorító. Mi a testvéremmel ebben a világban nőttünk fel.

– Mi a tanult szakmája?

Kereskedő lettem, méghozzá a vegyes ipar-cikk kereskedés minden fortélyát  elsajátítottam. Természetesen tovább tanultam, felsőfokú végzettségem is lett az elmúlt évek alatt.

– Hol dolgozott, mely kereskedelmi egységekben?

Az Alföldi Áruházban, és a Szigmánál töltöttem el  a legtöbb évet, mint kereskedelmi főosztály vezetőként vettem búcsút tőlük, amikor jött a privatizáció és én maszek lettem.

– A maszek világ ugye továbbra is a kereskedelmet jelentette az ön számára?

Igen, természetesen ezt tanultam, a kereskedelem, az üzleti élet a véremmé vált. Tudjuk, hogy   az nem minden, hogy hogyan ért az ember az üzleteléshez, nagyon fontos kísérője az üzleti életnek a szerencse is. Elmondhatom, hogy az életemnek fontos kísérője volt a szerencse .Hogy balszerencse, melléfogás sosem ért? dehogy nem, de elmondhatom, hogy szerencsés ember voltam egész életemben.

– Melyik, úgymond nagy üzletére emlékszik vissza a legszívesebben? Megosztaná velünk?

Hát, már nagyon régen volt, talán már van 30 esztendeje! Összehozott a sors egy orosz emberrel, akivel létrehoztunk egy vállalatot. Megindult a cserekereskedelem. Kazahsztánból hoztuk be a szenet,(mosolyog, emlékei között kutat)már akkor gépekkel dolgoztak a szénbányákban. Mi ,,pityorkával” (hűtőkocsi)vittük a sertéshúst, zöldséget, gyümölcsöt. Az oroszok nagyon szerették a Jonatán almát, no meg a Pompadúr pezsgő is kedvencük volt. Üzleti szempontból kiváló évek voltak.

– Most pedig térjünk rá, hogy melyik évben kezdte el a kocsik gyűjtését?

Úgy a  ’70-es évek közepétől. Állataim, lovaim mindig voltak. Egyszer meghirdettek egy gyönyörű lovat. Nagyon sok volt az ára, elkezdtem rá alkudozni. Azt mondta az eladó, hogy nem enged az árból, de nézzek szét nála és válasszak még valamit hozzá. A  padláson is van fent darabokban még a háborúból visszamaradt szekér, nézzem meg. Hát felmentem a padra, nagyon megörültem amikor megláttam, hogy ott van egy darabjára szétszedett szekér. Meg volt annak mindene, csak szétszedve. Így kötődött meg az első üzletem. Erről beszéltem, itt is óriási nagy szerencsém volt!

– Ma hány darabból áll a népi -kocsi gyűjteménye?

31 db van jelen pillanatban. Ezek között vannak szekerek, csézák, hintók, konflisok, fiákerek, és tűzoltó kocsik.

– Mikor készültek?

Az 1800-as évektől az 1970-es évekig

– Úgy tudom, hogy talán még film forgatáshoz is kikölcsönöztek közülük?

Igen film forgatáshoz, és esküvőkhöz is adtam kölcsön valamikor, de ma már nem szívesen adom oda mert megrongálódva kerültek vissza, és többe került a rendbe hozatala, mint a kölcsönzési díj.

– Ismételten megkérdezem, mi lesz ezeknek a kocsiknak a sorsa, hiszen ön rögtön hetven éves lesz, ilyen idősen már elgondolkodik az ember, hogy hogyan tovább?

Nem tudom. (elszomorodik, csak néz maga elé)Kecskemét városának is felajánlottam már, de nem mutattak eddig kellő érdeklődést iránta. Ezek népünk értékei, nagyon sajnálom, ha veszni hagyják!

Ha nincs múltunk, nem lesz jövőnk sem.(szerk:én megígérem, hogy országnak, világnak hírt adok róla).

– Kedves Béla, és még nem beszéltünk a többi szenvedélyéről, hiszen csodálatos, zömében régi szekrények, tálalok simulnak a falhoz. Hogy mely korból valók, én meg sem merem kérdezni, és a termek tele vannak agancsokkal.

Hát igen, körülbelül egy időben kezdtem el gyűjteni a régi bútorokat és a kocsikat is. Ezektől   könnyebben meg lehet majd válnom egykor. Az agancsok az a 25 év vadászatának emlékei. Mesélnek, vallanak a trófeák vidám vadász napokról.

– Van e még valamilyen szenvedélye?

Igen, nagyon szeretek még horgászni is. Ha időm engedi, a horgászás a teljes kikapcsolódást hozza el számomra. Szeretem ha körülölel a csend a nyugalom, a természet. Ezen kívül még az állatok tartása is belefér a mindennapjaimba, hiszen láthatta szinte teljes állatállományom van, még ha csak mutatóba is.

– Kérem, mutassa be a családját.

Igen, a család az amely talán a legfontosabb az ember életében. Ma már csak ketten élünk a párommal, bár mindkét fiam elég közel lakik hozzánk. Az egyik vállalkozó, mint én, bár két diplomája van, a másik középiskolai tanár. Három gyönyörű unoka aranyozza be az életünket, egy fiú, és két kislány.

– Még egy utolsó kérdésem lenne. Tudom, hogy ön bent lakik a város központjában, de ugye ezer szállal kötődik ide hozzánk, Katonatelephez Mi a véleménye az itteni lakosokról, az itteni közösségről?

Hm..haragosom az biztos, hogy nincs, de irigyeim vannak, mint minden embernek.(nyílt tekintettel rám mosolyog) Éva, ha bármiben is tudok önnek segíteni a közösség építésben rám mindenben számíthat.

– Kedves Béla, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok önnek nagyon jó egészséget, legyen még nagyon sok öröme az unokákban. Azt kívánom, hogy sikerüljön valami megnyugtató egyezséget kötni, ha nem a várossal, akkor az országunk valamely intézményével, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékek jó helyre kerüljenek. Abban reménykedjünk, hogy ezeket az értékeket  ükunokáink is látni fogják. A jövőévi rendezvényeinkhez a felajánlását előre is köszönöm, mindent megteszünk, hogy az itt élő gyermekek is megismerjék az ön birtokában lévő népi örökségeinket.

Írta: Nagy L Éva