Kunszentmiklós az értékek őrzője

Augusztus 25-re meghívást kaptunk Kunszentmiklósra, Székely Gábor helytörténész, magángyűjtő, író otthonába, mint a Bács-Megyei Írók és Költők Baráti Köre. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak Tudtuk, hogy Gábor egy megszállott gyűjtő, kutatóember, aki főleg Petőfi emlékeket relikviákat gyűjt Talán az ő tulajdonában van az egyik legnagyobb magángyűjtemény.

Meglepetéssel vettük tudomásul amikor odaértünk, hogy a meghívás témája: Kovács Sándor Pál költő, a birkózó sport megszállottja, aki tíz évig Kunszentmiklós Kultúrház igazgatója volt, és elévülhetetlen érdemeket szerzett itt, mint szervező is. Gábor személyesen is ismerte a mesteredzőt, hiszen tizennyolc évesen, az edzője is volt. Könnyek szöktek szemünkbe, amikor a Mirzsei testvérek, énekkel, versel tették emlékezetessé számunkra ezt a délutánt. Emlékeztek Sándorra, a Magyar Kultúra Lovagjára, a  FILA által kitüntetett mesteredzőre, a kiváló költőre, és a lehetetlent nemismerő szervezőre, aki már két éve az égiek vendégszeretetét élvezi, és onnan figyel minket.

Kovács Sándor Pál egykor így vallott magáról:

  1. január 2-án születtem Budapesten egy, a Jászságból a fővárosba települt munkáscsalád első gyermekeként. Édesapám szerszámkészítő lakatos, kiváló szakember volt, édesanyám pedig a háztartást vitte. Iskoláimat Budapesten, Jászladányon, Tiszakécskén, Kiskunfélegyházán és Debrecenben végeztem. Eredeti szakmám vas- és fémesztergályos. A Testnevelési Főiskola sportvezetői és -szervezési, illetve szakedzői szakán, valamint Debrecenben, a Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtáros szakán szereztem diplomáimat. Az élet több területén is próbálkoztam. Voltam esztergályos, képesítés nélküli tanító, ifjúsági vezető, kultúrház-igazgató, testnevelő tanár, főhivatású birkózóedző, városi sportfelügyelő. 1997-ben mentem nyugdíjba Helvécián, ahol öt évig irányítottam a kultúrház munkáját, s mellette községi könyvtárosként is működtem. Családi hagyományként hobbim a sport. Gyermekkorom óta birkózom (apám, anyai nagyapám nyomdokain, öcsém, fiaim is birkózók voltak). Félegyházi diákként, sajnos sokat hiányoztam az edzésekről, mert korán indult a vonatom, de a Testnevelési Főiskola előkészítőjére így is elmehettem. 1956 azonban közbeszólt: haza kellett mennem. Versenyzőként tehát nem voltam túl sikeres, mint edző, nevelő, tanító annál inkább. Bács-Kiskun megyében hét szakosztályt alapítottam, megalkottam és kifejlesztettem egy «magyar népi birkózó formát», a grundi-birkózást, amit 1978 óta országos szinten űznek fiataljaink, megtalálható a NAT testnevelési (alternatív) programjában is. Tanítványaim közül 21 magyar bajnok, valamint olimpiai, Európa-bajnoki és világbajnoki érmes is kikerült. Először Tiszakécskén, egy gazdakör régi, szétvert tornatermében vezettem edzést. A helyiségen osztoznunk kellett: közepén krétával húztam egy vonalat, és az egyik oldalon a birkózókkal foglalkoztam, míg a másikon – egy pár kesztyűvel – a bunyósokkal. Néhány hónap múlva tanítványaim egy-egy arany-, illetve bronzéremmel tértek haza egy országos versenyről, jutalmunk egy használt tornászszőnyeg volt. A sanyarú körülmények ellenére kécskei neveltjeim sok szép sikert értek el.1973-ban Kecskemétre költöztem, azóta is a hírös városban élek. Egy évtizeden át a KSC vezetőedzője voltam, 1983 óta iskolákban tanítom ezt a legősibb sportágat. Jelenleg is heti két edzést tartok a gyerekeknek. Tanítványaimmal még néhány éve is együtt birkóztam: először engem kellett megvernie annak, aki országos megmérettetésre készült. Néhány évig egy óvodában is tanítottam a birkózást. A kísérlet bevált, az ovisok közül évek múlva többen is élsportolók lettek.  Sokáig rendszeresen részt vettem a veterán birkózóversenyeken, amelyeken sok sikert arattam. A két fogásnemben összesen 14-szer lettem országos első. Nemrég örökös magyar bajnoknak választottak. A sportban kifejtett eredményes munkásságomért számos kitüntetést kaptam: Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója, Kiváló Edző, Kiváló Munkáért miniszteri dicséret, Bács-Kiskun Megye Sport Díja. 1994-ben, a Kecskeméten megrendezett Világ Kupán Ercegan Milántól, a FILA elnökétől személyesen vettem át a Nemzetközi Amatőr Birkózó Szövetség Csillagkeresztjének ezüst fokozatát. Életem másik nagy szerelme az irodalom. Évtizedek óta írok újságcikkeket, novellákat, verseket. Szeretem a népies, magyaros ritmust. Fiatalon a plátói szerelmet öntöttem versbe, azután tájleíró költeményeket írtam, míg az utóbbi időben a sport szeretete adja a témát. Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének, több kecskeméti és vidéki antológiában jelentek meg írásaim. Mesélő Pantheon című művemben emléket állítottam az olimpiák és egyéb világversenyek magyar hőseinek: az Erős Magyaroknak! „

Nyugodj békében Sándor!

Mindig lesznek ,,Székely Gáborok” akik emlékezni fognak rád!

Írta: Nagy L. Éva