Az Alföld cigánykirálya 210 éve született

Boka Károly, Latkóczky festménye

Boka Károly 1808. február 26-án született Debrecenben. Apja Sámuel is zenész volt. A zenei tehetségével már gyermekkorában feltűnést keltett. Bihari János méltó utódjának tekintették. Az 1830-as években már ismert muzsikus volt. Az 1840-es években bandája, gyakran húsz-huszonnégy tagból állt. A szokásos hangszereken kívül vadászkürttel és tárogatóval ellátott zenészek húzták a talpalávalót. Dalszerzőként is maradandót alkotott: Káka tövén, Boka kesergője. 1845-ben szülővárosa, érdemei elismeréséül, polgárai közé iktatta. A nyírség akkori földesurai, mint Józsa György. Becsky András, Csernovics Péter, Ibrányi Ferenc személyes barátságukkal tüntették ki őt. Együtt vadásztak Bokával, aki talán az egyetlen cigány volt Magyarországon, akit magáztak a nemesek. A híres csákói agarászatokon megjelentek Károlyi György és István gróf  Teleky Sándor gróf a Degenfeld és Almásy grófok, és a Kállayak, ahol ahol Boka zenélt. A szabadságharc korában az „Arany Bika” vendégfogadóban muzsikált. Sokszor hallgatta meg Kossuth Lajos és a debreceni kormány több tagja is. Sokszor tartottak az ő muzsikálásának fedezetével bizalmas értekezleteket. Amikor Kossuth megjelent, Boka mindig kedves nótájával üdvözölte: „Megkövetem a téns nemes vármegyét” Bóka bandája szétoszlott ebben az időben alig voltak hatan mikor az augusztusi szerencsétlen csata után az oroszok bevonultak Debrecenbe, amit kifosztottak. Kirabolták Boka házát is és a falon lévő száz aranyat érő kremónai hegedűjét és ellopták ruháival együtt. Boka papuccsal a lábán ment hegedülni Paskievics elé. Zichy Ferencz gróf erélyesen rendreutasította Bokát a „Megvirrad még valaha^ nótáért mire Boka így felelt meg „Méltóságos uram, ha már elvitték a hegedűmet meg a vagyonomat, vigyenek el engemet is.” 1853. farsangján történt, hogy Becsky Bandi egy ezrest ketté repesztett és a felét Boka homlokára ragasztotta. Azt mondta Bokának, hogy az ezres másik felét is megkapja, ha kitalálja az ő nótáját. Boka izzadt és még azt is eljátszotta, a mit a nagyapjától hallott. De egy óra alatt mégis megkapta az ezres másik felét is írta Vendéglősök lapja.  A szabolcsi nábob, Ibrányi Feri még kártyázni sem tudott Boka hegedűje nélkül. Ott muzsikált a széke mögött.  Egyszer Nagyfaluba vitték Bokát, hogy elhúzza a „százszorszép“ Bajza Lenke (később Beniczkyné) ablaka alatt ennek kedves nótáját: „Az Alföldön halászlegény vagyok én“, Bernát Gazsi híres szerzeményét. 1857-ben Retsky András indítványára, Latkóczky Lajos festő olajképet készített róla, amit a Magyar Nemzeti Múzeum képtára őriz. A kitűnő zenész utolsó útján Horváth Marci vezetésével mintegy kétszáz muzsikus játszotta a Boka által szerzett kesergőket. 1860-ban hunyt el a magyar Alföld cigánykirálya, aki évtizedeken keresztül játszott a Debrecennek és az azt körülvevő hét nemes vármegye úri közönségének. A debreceni közönség sírjára gránit sírkövet állítatott. Temetésén, 10–12000 ember volt jelen.  „Debreczen minden zenésze, Bossányi karmestersége alatt egyesülve gyászdallamokkal kísérté sírjába a kitünő zenészt” 1908.december 11-én este Boka-emlékünnepélyt tartottak a színházban a százéves születési évfordulója alkalmából. Kiss Béla cigányprímás vezetésével a Himnuszt eljátszotta a három legjobb helybeli cigányzenekar, majd Marjay Géza hittanhallgató alkalmi versét elszavalta Gazdy Aranka színésznő. Boka Károly, mint zeneszerző és népzenész címú előadását Drumár János tartotta, aki a kör tagja. A Drumár értekezésébe illesztett Boka-dalokat pedig – felváltva Magyari Imre, Rácz Károly és Kiss Béla irányításával – játszotta a három cigányzenekar együttese. Boka kesergőjét elhegedülte ifjabb Magyari Imre, Boka dédunokája Az emlékünnepség bevételéből a Boka sír fenntartására fordították.1965 óta utca őrzi nevét szülővárosában. 

Írta: Patak Gábor Gaba 

Források: 

Kulini Károly: Boka Károly életrajza. Debreceni Közlöny, 1860. júl. 28.

  Békés, 1900-05-27 / 21. szám

  Vendéglősök Lapja, 1897-01-05

 Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

 Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970) Falvy Zoltán: A vendéglátás zenéje Magyarországon a XVIII–XIX. században