Elengedésről, kérésre

Újabban az tapasztalható, hogy az önsegítő könyvek és a new age bizonyos ágazatai következtében mindenki  most és azonnal szeretne gazdag, sikeres, boldog … lenni. Modern társadalmunkban szinte bármit  azonnal megkapunk. Minden instant. Akik ebben hisznek, el kell, hogy keserítsem őket. A lelki változások, a személyiség fejlődés nem megy egy csettintésre. Nem elég forróvízben feloldani, majd azt egy perc után tálalni azt.

Ismerjük korunk mantráját. Engedd el, lépj túl rajta, világomban minden rendben van. A hasonló aranyköpéseket, illúzió keltő szavakat megkapjuk, viszont ezek önmagukban nem sokat érnek. Meg kell értenünk, hogy az akaratossággal játszódó folyamatok hatnak ugyan a lelkünkre, de ez elhanyagolható, gyökeres változást nem érünk el vele. Amit az instant mantrák kínálnak az csak az első lépés: a megértésé.

Az mindenképpen fontos , hogy értsem a jelenlegi problémámat, átlássam. Az is egy fontos lépés, hogy tisztában legyek vele, mi a cél, kivé, mivé szeretnék válni. Viszont egy lényeges pont kimarad,  A TÉNYLEGES ELENGEDÉS. Az elengedés nem akarás kérdése, nem megrendelhető, nem megvehető, nem időzíthető. Az adott esemény, pl.: szerettünk elvesztése, munkahelyünk megszűnése, megalázottságunk, fájdalmunk, traumatizálódásunk, feldolgozandó. EHHEZ IDŐ SZÜKSÉGES. –„Nincs semmi, amit az idő nem oldana meg”-/Sarah Pinborough/

Minden elengedési folyamat egyfajta gyász időszak. Le kell ásnunk a mélyre, meg kell élnünk az adott fájdalmat aztán különböző fázisok után oldódni fog bennünk. A mi akaratosságunktól függetlenül akkor oldódik, amikor a mi lelkünk megérett rá. Természetesen vannak olyan helyzetek amikor önmagunk nem tudunk megbirkózni egy adott teher súlyával. ilyenkor az önbecsapó mantrák helyett eredményesebb és felszabadító ha merünk SEGÍTSÉGET KÉRNI!

Ne értelmezzük félre a bátorság és erő fogalmait. Nem attól leszek erős ha egyedül próbálom megoldani a megoldhatatlant. Hanem attól, hogy merem vállalni a gyengeségemet. Tudom, napjainkban elvárt, hogy minden nehézségemen szilárdan, keményen, érzéketlenül lépjek túl. Ne a negatívval foglalkozzak, kizárólag pozitív és boldog gondolatokkal vegyem körül magam. Ez gyerekes és önmagammal szemben felelőtlen. Akkor válok igazán érett felnőtté, ha a nehézségeimmel szembe nézek. Megélem és elgyászolom, majd lépésről lépésre felépítem a pozitív és boldog életemet.

Írta: Ata Bargár