Fehér Katalin költő élete

Már évekkel ezelőtt is találkoztunk egymással Katika elmondása szerint. Megvallom becsülettel nem is emlékeztem rá, de amikor az egyik versemből idézett sorokat, meggyőzött és én boldog voltam.

– Katikám, kérlek mutatkozz be az olvasóknak.

Szeretettel köszöntök minden Hírgalamb Olvasót! Fehér Katalin vagyok. 1965. 09. 29-én születtem Kiskőrösön. Gyermekéveim egy részét csengődi tanyánkon, majd 11 éves koromtól Csengőd falunkban töltöttem szüleimmel és két testvéremmel. Itt jártam általános iskolába. Ezután 1983-ban Kecskeméten, a Sport utcai Egészségügyi Szakiskolában szereztem, általános ápoló végzettséget, majd Budapesten a M.Á.V. Kórház, Onkológiai szakrendelőjében kezdtem el dolgozni. (Kecskemét örök szerelmem maradt.) 1984-ben férjhez mentem és elkerültem Csongrád megyébe, Pitvarosra. Makóra jártam dolgozni, a Taurus Gumigyárban voltam üzemi ápoló, laboráns. 1986-ban megszületett a lányom. 1987-ben érettségiztem Makón. Több szakirányú végzettséget szereztem: a gondozás, szociológia, krízisintervenció területén. Fő területem az idősgondozós volt, aminek minden lépcsőfokát végig jártam úgy, mint idős gondozó, ágy melletti gondozó, asszisztens, és klubvezető. Imádtam a hivatásomat, a kollégáimat, az ott élő embereket és a várost, Makót. Sajnos, korán cukorbeteg lettem, (20 évesen) és ennek következményei miatt 2002-ben leszázalékoltak, ami számomra nagy lelki trauma volt, mert a hivatásom az életet jelentette számomra. Ekkor kezdtem el verseket írni, amik egy részét meg sem őriztem, de ez átsegített a depresszív időszakokon. 2004-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, gyógypedagógiai asszisztens végzettséget szereztem, arra gondoltam, hátha még tudok dolgozni. Közel egy évet szenvedélybetegekkel sikerült is. Időközben visszaköltöztünk szülőfalumba Csengődre, és most itt a csodálatos Kiskunságban élek újra.

 – Gyermekkori emlékeidre, hogyan emlékszel vissza? 

-A gyermekkorom nagyon rapszodikusan telt. A szép dolgokra ma is nagy örömmel gondolok vissza, a rosszabbakból pedig tanultam… Az a világ végtelenül inger gazdag volt és megtanított bennünket az életre! A tanyasi életben farkastörvények uralkodtak. Ott az adott szónak ereje volt. Kemény, de szép idők voltak! Ma a jóléti társadalmakban elpuhultunk, élhetetlenné váltunk, ami azt jelenti, hogy baj esetén nem tudjuk fenntartani magunkat! Egészséges életet éltünk a tanyán, mindent megtermeltek a szüleim, nagyszüleim és a jószágokat is maguk nevelték. A bögrémbe fejt friss, habos tej ízét sosem felejtem! A kemencében sülő kenyér illatát pedig az egész határban érezni lehetett. Akkor nagy, összetartó családom volt tele szeretettel. Kitűnő tanuló voltam, ezért a szüleimtől rengeteg könyvet kaptam. Éjjel a paplan alatt zseblámpa fényénél is olvastam, mint egy könyvmoly. 

 – Kik a kedvenc íróid, költőid?

-Rengeteg kedvenc íróm, költőm van, és ha írok is ide neveket, azt a teljesség igénye nélkül tudom megtenni. Ez a hajdanán élőkre éppúgy vonatkozik, mint a kortársakra. Álljon itt néhány név közülük: Petőfi Sándor, Reviczky Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Kányádi Sándor, Várnai Zseni, Szabó Magda, Ady Endre, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Shakespeare, Seneca. Kortársak: Körmendi Gitta, Fekete Edit, Antalffy István, Kovács István József, Újvári Ferenc, Nagy L. Éva, Komáromi János, Túri A. Zsuzsa, Kovács L. István, Szabó Irén Becherer, Zvolenszki Andrásné Jutka, Kránitz Laura, Fehér N. Gyöngyi, Vercsek Györgyi, Egri Erzsébet, Gani Zsuzsanna, Mazál Ferenc, és sorolhatnám.


–  Hol olvashatjuk írásaidat, milyen irodalmi csoportoknak vagy a tagja?

-Irodalmi csoportjaim: kb. 26-28 csoport tagja vagyok, de leginkább csak olvasgatom az ott megjelenő verseket.

Ahol néha felteszek néhány saját verset, azok a csoportok:

  1. Életfilozófia rímekben
  2. Szép szavak birodalma
  3. Gold Pen Irodalmi Kör
  4. Fekete Edit versei
  5. Ládafia és tarisznya
  6. Apeva
  7. Regélők Pannóniából…

Legelőször itt szülőfalumban jelentek meg verseim a helyi CSENGŐ újságban bizonyos alkalmakkor.

Később a kecskeméti Író-és Baráti kör irodalmi lapjában, az ÜZEN A HOMOK- ban is helyet kapott pár versem, a Toll- és Ecset Alapítvány pályázatára írtam, így kerültem bele.

Néhány antológiában is jelen vagyok, mint:
Gondolatszikrák- A Szókincstanya antológiája…

Gold Pen- antológia – Második kötet…

Komáromi János által- Változás- irodalmi antológia arról, ami jön és arról, ami távozik…

Mosolyvirág Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete 2015.- ÉLETMESÉK, azaz igaz családi történetek a Kárpát- medencéből… -itt, egy igaz történetet írok le.

2016-ban CSENGŐDÉRT pályázat első helyezését értem el.

2017.-ben a soltvadkerti Szüreti Fesztiválon 2. helyezést ért el a BOR DAL-om.

–  Mit jelent számodra egy-egy vers megírása?

-Valójában nem szeretek verset írni bizonyos alkalmakra. Amikor azt érzem, megbirizgál belülről a gondolat, akkor írok. Sok a mondanivalóm, rengeteg élettapasztalattal rendelkezem, amit szívesen átadnék az utókornak.Több száz verset írtam már. Egy 280 versből álló kötetem nyomdakész állapotban van 2-3 éve, egy kedves ismerősöm alapítványa jóvoltából, de a kiadásra nem jött össze a rávaló. Reménykedem, hogy egyszer mégis.. Mindig szívből, szeretettel, őszintén írok, ez fontos nekem. Egy tanárember azt mondta pár éve, hogy a verseim túl érzelmesek, szomorúak ez szerinte nem érdekli az embereket. Én ezt teljesen másképpen látom. Sokan olvasnak, hozzászólnak az interneten. Rengeteg értékes emberrel találkoztam így.

–  Katikám, megkérlek mesélj egy kicsit a magánéletedről is.

-A magánélet mindig érdekes. Az én életem sosem volt sétagalopp, mindenért sokkal keményebben kellett megdolgoznom mint másnak, és ez mára az egészségemen súlyos nyomokat hagyott. Beletörődtem, elfogadni nem tudtam. Egy lányom van és egy tünemény fiú unokám, akiket nagyon szeretek, de sajnos távol élnek tőlem, ami nagyon megvisel. Párkapcsolatban élek. A sok nehézség ellenére hálás vagyok a sorsnak mindenért, ami a legjobban hiányzik az életemből, azaz egészség. 

–  Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok számodra erőt egészséget, és még sokkal boldogabb, szebb napokat. Ha időd engedi, gyere el közénk ismét Kecskemétre.

-Köszönöm, a lehetőséget a bemutatkozásra!

Most pedig egy  vers a költőnőtől 

Ars poetica…

Mielőtt még

Mielőtt még elmegyek,

maradandót kell alkotnom.

Emlékem nem tűnhet el,

ahogyan majd földi hantom.

Olyan vagyok, mint bárki más,

nem véletlen az, hogy élek,

Hogy pont most és pont itt

mondandóm van Tifelétek.

Mindenkire ott van szükség,

hová sorsa tenni szánta.

Nem a pozíció számít,

ahol van, ott helyét állja.

Én is ezt próbálom tenni,

remélem, hogy jól csinálom.

Hogyha egyszer el kell menni,

nem lesz lelkifurdalásom.

Pitvaros; 2002. 07.20.

Fehér Katalin (Szerzői –és minden egyéb jog fenntartva.)

A HOMOK FORMÁLTA SZÍVEM

A Kiskunság szülötte vagyok én,

Itt sírtam fel egykor hajdanán.

A sorsom, vagy a végzet rendelt ide,

Nem tudhatja senki igazán.

A homokvidék szerelmem maradt,

Akkor is, ha éppen távol éltem.

Vágytam vissza, szívem elepedt.

Hozzon haza, Istent arra kértem.

Az út hosszú volt, nehéz és rögös,

De számomra nem volt lehetetlen.

Nem ismertem még akkor milyen,

Ha az ember gyenge, tehetetlen.

A lélek aztán egyszer visszanéz,

Az élet pereg, ahogy a homok.

Lábam nyomán virágzik a rét,

S szemeimből könnypatak csorog.

Szívem dobog, egy ritmust a tájjal,

Ez a hazám és én szeretem.

A homok formált, homokból vagyok.

Bevallom, ez örök szerelem.

Fehér Katalin (Szerzői-és minden egyéb jog fenntartva.)

2015.11.04.