Sziámi ikrek

Lengőajtó nyílt, egy nővér rohant ki rajta, könnyeit az arcáról törölgette zsebkendőjével. Éles gyermeksírás hallatszott bentről szüntelenül, aztán egyszer csak megszűnt. Emese feküdt a szülőágyon, egyik szeme nevetett, a másik meg sírt. Ég kékek voltak, szalmaszőke vállig érő göndör haja, madárcsontú teremtés volt. Sziámi ikreket hozott világra, a csípőjüknél voltak összenőve. Tibor férjének őzike barna szemei csillogtak a félhomályban, kétnapos borosta fedte kreol színű arcát. Középhosszú fekete haját elválasztva hordta. Mindketten tanácstalanok voltak, motoszkált fejükben a kérdés, hogy mi ilyenkor a teendő. Martin és Alfonz édesdeden aludtak édesanyjuk mellkasán. Túl voltak az első fürdésen, és a szoptatáson is.

Az újdonsült szülök a főorvoshoz fordultak, közben magukban kérdéseiket keresgélték. Kedvesen mosolygott rájuk a Béla főorvos, 180 cm magas volt, középkorú, mindkét kezét az ölében ringatta, markáns hangja megtörte a csendet. Barna hullámos hajában néhány ősz hajszál bújt meg. Számos szülést vezetett már le ezidáig, értetlen volt számára a diagnózis. Egyik ultrahang során sem látszott, hogy össze vannak nőve az ikrek. Magát okolta a történtekért, mindkét tenyerét az arcába temette. Visszajött Szonja nővér, aki fél órával ezelőtt viharzott ki a lengőajtón sírva. Feldúlta ez az eset, a magánéleti gondok is biztosan közrejátszottak.

Tibor lement az első emeletre ebédelni, mert ő nem kapott a kórházi kosztból. A, B és C menü volt. Ő a B menüt választotta: Karfiol leves, utána rizses hús csalamádéval, szénsavmentes vizet ivott hozzá. Dél volt, zsúfolásig telt meg az étkező. Az ablak mellett talált szabad helyet magának, a páfrány társaságában. Evés közben két kisfiára gondolt, egy földön landolt üvegpohár zökkentette ki ebből az állapotból, hirtelen visszatért a jelenbe. Elfogyasztotta az ebédjét, jóllakott. Felesége már várta a másodikon. Tíz éve voltak házasok, diákszerelem volt a javából, 14 éves koruk óta jártak együtt, érettségi után egybe is keltek. Próbálkoztak a lombik bébi programmal, most úgy érezték, hogy révbe értek. A főorvosnak volt befolyása a sebészeten is. Talán szét lehet a két fiát választani.

Tibor már a második emelet folyósólyán sétált a 206-os kórterem felé, ott feküdt Kedvese és két kisfia. Amikor belépett nem látta Martint és Alfonzt. Megijedt. Emese megnyugtatta férjét, rutinvizsgálatra vitték őket. Neki pár ügyes-bajos intézni valója volt a városban, ami nem tűrt halasztást. A bankba ment utaltatni egy törlesztőrészletet, a postán meg feladott egy ajánlott levelet. Haza is ugrott meglocsolni az erkélyen a muskátlikat, ezután beült a tűzpiros Ford Mondeo-jába. délután négy óra körül járt, csúcsforgalom, dugóba került. Felhívta a mobilján Emesét, hogy kicsit késni fog, és hogy ne aggódjon miatta. Odaért a kórházhoz, a fizetős parkolóban hagyta gépjárműjét, felszaladt a lépcsősoron, ami a bejárati ajtóhoz vezetett. A portás kalapemeléssel üdvözölte őt kedvesen. Ép még elérte az orra előtt záródó liftet, megnyomta a kettes gombot. Megérkezett. Elköszönt illedelmesen, és kiszállt. A gyereksírás irányába ment. Belépett az ajtón. Fiai éppen vacsoráztak, nem zavarta őket. A folyosón összetalálkozott Béla főorvossal, behívta az irodájába, és elmondta, szét lehet választani az ikreket egy Bécsben lévő magánklinikán, ott dolgozik egy egyetemi osztálytársa. Elintéz mindent, nem kockázatos, több órát vesz igénybe a műtét. Két hétig kéne kint tartózkodni, annyira nem is költséges, ő is ott maradhat. Tibor mosolygott, nagy kő esett le a válláról, megkönnyebbült. Boldog volt. Kezet fogott Bélával, elköszönt és visszament Emeséhez.

Odament a családjához, ikrei aludtak, vasárnap este volt, holnap délelőtt már indultak is, mivel közös nevezőre jutottak a feleségével. Hazament összepakolni magának, és a Kedvesének is. Szabit vett ki a cégnél, autószerelőként dolgozott, de a főnöke megértő volt. Emese ruhaüzletben dolgozott, de ő most gyesen volt. Nyugodtan vezetett, a csillagok az égen kísérték a hazafelé vezető útján. Csend és nyugalom vette körül. Megérkezett. Egy négyemeletes társasházban laktak, a harmadik emeleten. Kattant a kulcs a zárban, kinyílt a bejárati ajtó. Otthon aludt, így kényelmesebb volt. Összepakolt, megvacsorázott, letusolt, fogat mosott. Kicsit még olvasott, aztán eltette magát hétfőre. Emese is a férjére gondolt, ikrei már szundikáltak, neki is ragadtak már le a szemei. Végül ő is elaludt.

Budapest, 2018  július 26.                      

Írta:  Dősze

Fotó: medicinaonline.com