67 éves lenne a Szinkronkirálynő, Némedi Mari

Némedi Mari nagyon odafigyelt, hogy kevesen tudják valódi születési dátumát. Nemcsak azért mert a nők szeretnek letagadni éveket, hanem azért is, mert félt az öregségtől. 1951. augusztus 4-én született Vaskúton. Szerepelt színpadon, tévéfilmekben, mint a Szomszédok, Édes élet, Linda vagy játékfilmekben, mint az Elcserélt szerelem, Roncsfilm. Mégsem színészi alakításai miatt emlékszünk rá, bár ezekben is kitűnő volt az alakítása.  A színésznő a szinkronstúdiókban érezte magát otthon főleg. Nem volt olyan karakter, akit ne tudott volna szinkronizálni. Ki ne emlékezne Bibircsókára a Hupikék törpikékből vagy a Két pasi meg egy kicsi Bertájára és a Fiúk a klubból Debbie-jére. Mindig hitelesen tudta megformálni a karakterét. Ezért volt Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínésze.  Pedig eredendően mérnöki pályára ment, de maradandót mégis a színművészetben alkotott. 

Egy jó tíz évvel ezelőtt énekelni is kezdett. Fellépett a Zeneexpresszben a Muzsika tv műsoraiban. Aktív résztvevője volt az Aids Gáláknak. 2015-ben megkapta az Emberi Hang díjat. Folyamatosan dolgozott új műsorral készült Damu Rolanddal és a gyermekének tartott Szecsődi Karival. Ötletei megvalósulatlanok maradtak, és a Lehull a lepel című műsorsorozat nem jött létre. 

 Mari egy meg nem értett művész volt, akit sokan kihasználtak. Spórolt életében, hogy majd boldog nyugdíjas évei legyenek. Szeretethiányban szenvedett. Egyre kevesebb ember volt a közelében, aki érdek nélkül kereste a társaságát. Szenvedett a magánytól. Emlékszem mennyire örült a díjnak amit kapott 2015-ben. Aztán születésnapján az egyik Hársfa utcai lakásának ajtajában ült. Várta, hogy jönnek a köszöntések. Elmaradtak. Azon a napon csupán Szecsődi Kari és én látogattam meg a párommal. Örült az édességnek, a virágnak és terveiről beszélt meg azokról, akikben csalódott. Pár hónappal később, amikor jött hozzánk azt mondta: “Valami rág belül. Haldoklom:” Nem vettük komolyan, mert azt hittük túlzás, amit mond. Miután fogyott és orvoshoz járt, már kezdtünk aggódni érte. Sajnos 2016. február 11-én elhunyt.

Hogy mi maradt utána a bulvár szerint nem fontos. Inkább emlékezzünk arra, aki volt a hatalmas és megismételhetetlen szinkronszínész, aki minden karaktert el tudott játszani utánozhatatlan hangi adottságaival. Mari ma, ha élne a legjobban annak örülne, ha fogadott gyermekei ( Kari és Márk) és barátai kimennének hozzá otthonába és hatalmas udvarán csapnának egy kerti partyt. Hiszen számára a tolerancia nem csupán egy szó volt, hanem az ereiből fakadt.

Boldog születésnapot Mari!

Írta: Patak Gábor Gaba 

Fotók: Némedi Mari archívuma