Minden nap, minden órájának, minden perce

Stressz és blokkoldó terapeutaként sok emberrel találkozom. Legtöbbjük nagyon leterhelt, a társadalmi elvárások megbilincselik őket (munka, házimunka, gyereknevelés, továbbképzés, főnök, anyós, szomszéd stb.) Nem teljesíthetetlenen feladatok, viszont a lényegről elvonják a figyelmet. Sokszor annyira belemerülünk az elvárt kötelességeink teljesítésébe, hogy még ha időszakosan is, de elveszítjük önmagunkat. Az életünk a sajátunk, nem vesztegethetjük el. NINCS ELPOCSÉKOLNI VALÓ IDŐNK!
Előfordul, hogy bizonyos vendégeim felesleges, mások által megszabott tevékenységekre ( amiben kedvüket sem lelik és nem is hasznos a számukra), sokkal több időt fordítanak, mint a terápiájukra, ami érzelmi életük és boldogulásuk stabilizátora lehetne. Sok esetben már gyerekkorunktól kezdve nem kaptuk meg azt a támogatást, hogy önmagunk lehessünk. Jó gyereknek, eminens tanulónak, rendes szomszédnak, lojális munkaerőnek kell lennünk. Nem a saját igényeink és értékrendje mentén haladunk . Már-már meghasonlunk ebben a rengeteg szerepben.
„Íme a titkok titka mit senki se tud, gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet” /E.E. Camings/

Önismeret, kommunikáció, szeretet…
Az önismeret hiánya tévútra visz. A kommunikáció hiánya rossz emberi kapcsolatokat szül, félreértések táptalaja, ami sértődéshez és elidegenedéshez vezet. A szeretet hiánya megöl, ahogy az angol is mondja – I’m dying inside -.Felgyorsult világunk nem partner abban, hogy lelki békénkre koncentráljunk. Eddig a pontig megértő vagyok… tudom, hogy nehéz váltani a megszokott mókuskerékből, nehéz együtt élni a szeretethiánnyal, adóssággal, felelősséggel. Viszont a saját életünk és rendszerünk változásáért mi magunk vagyunk a felelősek. Bátorság és elszántság kell hozzá – ÉS PERSZE IDŐ – hiszen semmi nem megy egyik napról a másikra. Nagyon sok munka van abban, hogy egy szorongó, stresszes, fáradt, frusztrált személyből, kiegyensúlyozott, boldog, sikeres ember váljon.
Ismerem a kifogásokat! -„Nincs itt az ideje, most nem alkalmas a pillanat”.- Igenis minden egyes nap, minden egyes órája, minden egyes perce alkalmas arra, hogy elindítsuk a változást az életünkben. Vegyünk egy példát. Alkoholista férj, szenvedő feleség és gyerekek. Ismerjük a történetet. Az apa számtalanszor fogadja meg, hogy leteszi az italt, nem bántja a családját, rendes munkát vállal. Tegyük fel, hogy 5 éve éli ezt a züllött, önmagát és másokat is tönkretevő életmódot. Ez 1825 nap arra, hogy bármelyik nap változtasson az életén. A példán túlmutatva kérdezzük meg önmagunktól, mióta is vagyunk abban a helyzetben, amiben, mennyi ideje mondogatjuk azt hogy változni szeretnénk. Előfordulhat, hogy ez az időszak az 5 év többszöröse. Felelősek vagyunk az éltünkért, NEM LEHETÜNK GYÁVÁK. Tennünk kell önmagunkért, hiszen minden nap minden órájának, minden perce alkalmas arra, hogy változtassunk életünkön. Ha változásunkat az önismeret, kommunikáció és szeretet ösvényén indítjuk és folytatjuk, akkor a szorongás rabszolgáiból/igavonóiból, a szeretet és boldogság katonáivá válhatunk.
Nem parancsoltam e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.”/Biblia/

Ata Bargár