Hétköznapi szivárvány / a novella második része /

Csak hátulról látta, de így is magával ragadta a nem mindennapi látvány. A lány rövid, vékony pántos Benetton-zöld ruhában volt és sárga, zöld, piros sávos színű strandpapucsot viselt. A bal lábán vékony arany bokaláncot hordott. Kezében pénztárca meg a kosár volt, benne a vásárolni szánt napi élelmiszerekkel és egy reklámszatyorral. Arányos testalkatú, világos kreol bőrű lány volt és olyan, de olyan mesébe illő látványt nyújtott, hogy már másfél méterrel mögötte megállt és csak nézte, bámulta a szép látványt. Nem emlékszik már, meddig felejtkezett bele a csodás látványba, lehetett fél perc is, de akár jóval több is. Csak arra eszmélt fel, hogy egy idősebb hölgy közeledik éppen a lány mögötti helyet megcélozva sorban állni. Na, azt már nem! – gondolta magában és gyorsan oda lépett a lány mögé, de ahogy az idős hölgy csalódottan a mellettük levő sorba beállt, ismét csak hátrébb lépett vagy fél méterrel. Az idős hölgy ismét reménykedni kezdett és sóvárogva a lány mögötti szabad helyre pillantgatott. Újabb előrelépésével nyomatékosította, és pillantásával az idős hölgynek értésére adta, hogy ez itt az ő helye és nem hajlandó átadni. Érezte, most egy kicsit ismét rossz volt, de nem akarta a látványt az udvariasság oltárán feláldozni. Lesz, ami lesz! Vállalja! Már nem látta az idős hölgy lemondó, tétova pillantását sem, mert figyelmét ismét a lány kötötte le. A szinte fiús, inkább világosbarna, enyhén melírozott haj nagyon jól ment a ruha és a bőr színéhez. Talán húsz-huszonöt centire állt a lány mögött, amikor megcsapta az orrát az a jellegzetes illat, amely csakis a női test bőrének natúr, parfümmentes kipárolgásának az illata lehetett. Észrevétlenül kissé közelebb lépett és előre hajolt. Az orra majdnem elérte a lány nyakát és ekkor meglátta azokat az apró, kis szőke testszőröket a lány nyakán és vállain, melyek tövében kaláris gyöngyeiként apró verejtékcseppek sorakoztak sűrűn egymás mellett. Váratlanul visszahőkölt, mert meglátta, hogy egyszerre csak a lány nyaka, válla és karja lúdbőrözni kezdett. És egyetlen pillanatra elképzelte a lány arcát, hogy milyen lehet valójában. Maga sem tudta, hogyan állt össze lelki szemei előtt a kedves arc, de a lány meg sem fordult, rá sem nézett. Talán ráérzett az intim közelségre? Óvatosan ismét csak hátrább lépett és közömbös arccal a kosarába tett árukat bámultat. Mintha azt számolná, mennyibe kerülnek! Nem mert felnézni. Attól tartott, hogy valaki talán meglátta, amint a lány testéről áradó illatot szívta magába. Egy jó perc telt el így. Mikor óvatosan körülnézett, már semmi olyasmit nem látott, ami aggodalomra adhatott volna okot. A pénztárnál lévő vásárló éppen fizetett, így a sor előbbre lépett. A lány is. Szemével még mindig a lányt követte, de már jóval óvatosabb volt. Emlékszik az első ilyen élményére, mikor egyik barátnője nála aludt és reggel ő ébredt először. Szintén nyár volt, úgy, mint most. A nyitott ablakon beszűrődő napfény végigtáncolt a lány gusztusos meztelen bőrén, amint óvatosan kitakarta. És ő csak bénultan gyönyörködött abba a csodába – amit nőnek hívnak – és ott feküdt mellette. Na, akkor látott ilyen csodát, ilyen gyöngykalárisra emlékeztető esztétikai élményt nyújtó szépséget először életében. És, azóta már nagyon sokszor! Addig is meglátta a szépséget egy női testben, egy kecses mozdulatban, egy arcban, de hogy mindez a csoda hozzá tartozik és szeretheti, és hogy ez a csoda viszontszereti, hát az maga volt az érzéki gyönyörök csúcsa! A sor újra meglódult. Most, a lány következett. Kissé oldalt állt, szemben a pénztárossal, de még mindig nem látta az arcát csak oldalról. Ő is felrakta a vásárolni kívánt árukat a szalagra és előrébb lépett. Közben a lány fizetett és a pénztárpult végéhez ment, hogy a szatyrába pakoljon. Most végre szemközt láthatta a lány arcát! Olyan ismerősnek tetszett az arca, de nem tudott rájönni, honnan! Most, hogy ugyanolyan kedvesnek látta a lány arcát, mint akkor, amikor még látatlanban csak egyetlen pillanatra elképzelte, tudott igazán örülni annak, hogy meglátta, hogy felfedezte! Arra eszmélt fel, hogy a pénztáros már harmadszor mondja a fizetendő végösszeget. Fizetés közben a lány után nézett, de csak távolodó alakját látta, amint éppen áthaladt a kijáraton és jobbra fordulva eltűnt a szeme elől. Volt valami más abban, ahogyan a lány alakja távolodott és áthaladva a kijáraton jobbra fordult. Villámként hasított belé a felismerés, hogy a lány tudta, tudta, hogy figyelte, hogy ő figyelte! A lány ösztönösen megérezte, hogy tetszik és ez által egész viselkedése megváltozott, és ez főleg a mozgásán látszott meg. Egyenletesebb, összeszedettebb lett, de egyben lezserebb is, mint aki tudatában van annak, hogy egész mozgását tökéletesen az ellenőrzése alatt tartja. Tapasztalt már ilyet és tudta, hogy nem téved. Most vette csak észre azt az idős hölgyet, aki korábban közéjük akart furakodni, aki most épp a szatyraival bajlódva elindult a kijárat felé a mellettük levő pénztár végétől. Hol volt eddig?- kérdezte magától, mert nem emlékezett rá, hogy látta volna a sorban állás óta. Többet adott és meg sem várva a visszajárót, behajigálta a szendvicsnek valót a kapott szatyorba és máris sietett a kijárat felé. De az idős hölgy a szatyraival minden irányban lóbálva mindig ott volt előtte. Hiába akarta bármerről is megelőzni, az csak meddő próbálkozás maradt. Mire kiért a hölgy után, már nem látta a lányt sehol sem. Tekintetét körbehordozta az épületek között, benézett a kis játszótérre az üzlet mögé, de nem látta meg többé a Benetton-zöld ruhát. Hát, van ez így! – gondolta! A kijárattól nem messze a gyep mellett, néhány pad állt s az egyiken ott ült szatyrait felpakolva az idős hölgy is, és őt nézte. Mit, nézte! Folyamatosan figyelte, bámulta, de olyan kajánul, mintha éppen azt kérdezné; – Na, mi van? Pofára estél? Ekkor döbbent rá, hogy amikor a lányról jövő illatot szimatolta, érezte, hogy valaki figyeli, csak ő figyelhette és láthatta meg! Egy pillanatra átfutott rajta, hogy odaszól valamit, de aztán eszébe jutott, hogy végül is, jogos a két pont az idős hölgynek és hogy lássa, kivel van dolga, bosszúságot mutatva csapott egyet karjával a levegőbe. A hölgy nagyon elégedett arcot vágott és elmosolyodott, már nem kajánul, de azért szemernyi káröröm még mindig ott ült az arcán. Pedig szeretett volna többet tudni a lányról, már csak puszta kíváncsiságból is. Nem akart tőle semmit, semmi olyant, amit más férfiak hasonló helyzetben akarnának, nős volt és ez így volt jó! Harminchat éves volt és két éve élt boldog házasságban a nála majd öt évvel, fiatalabb feleségével. A felesége igazán nem volt egy kirobbanó szépség, de neki minden kis porcikája nagyon tetszett. Imádta a kis gödröcskéket hátul két oldalt a csípője fölött, a kis ráncocskákat a térdei fölött és alatta is. És azokat a gyönyörű ciciket, melyekkel sosem tudott betelni! Minden mozdulatát és minden percét élvezte a vele eltöltött időnek. Szinte a rajongásig szerette. Visszament az autóhoz s az ajtót nyitva hagyva beült, majd bekapcsolta a lejátszót. Áthajolt és majdnem teljesen letekerte a jobboldali ablakot. Összerakta mind a három szendvicset és külön-külön újra visszacsomagolta. Keres egy nyugodt helyet, és ott majd elfogyasztja valamennyit.
Folyt. köv.
Írta: Verzár Attila Zoltán