Tökéletes harc III.

Számtalan mese és történet szól arról, hogy a főhős leszáll az alvilágba a kedvesét megkeresni. Azt gondolom, hogy minden önismereti úton járónak a saját elméje poklán vezet át az útja. Át kell kelnie a felejtés folyóján, a hiedelmei taván, miután a félelmek erdejében eltévedve, végük megleli a fájdalmai ösvényét, ami elvezetheti egészen a Napnak kapujáig. Ezen az úton, az addigi énjének kell szimbolikusan megtisztulnia és átalakulnia, hogy újjászülethessen. Megismerhet s majd levethet itt minden idejét múlt és korlátozó hiedelmet, félelmet, rossz beidegződést, hogy megújulva lépjen vissza az életbe. A hagyományban ez az időszak a lélek sötét éjszakája. Magányos küzdelem lehet ez, de azért akad segítség is bőven. Nekem is sokan segítettek. Önismereti csoportok, tanítók és más úton járók, barátok. Sokféle módszerbe kóstoltam bele ekkor és mind ugyanabba az irányba vitt tovább. Belepillanthattam a családi rendszerembe, ráláthattam a hozott mintáimra és megérezhettem azt a gyermekkori fájdalmamat, amire páncélként építettem fel egy személyiséget. Megszenvedtem, de ahogy kezdtem lebontani a falaimat, egyszer csak megjelent a máig legnagyobb segítségem és tanítóm ehhez a munkához. Az én gyönyörű Csillagom. Túl voltam két sikertelen házasságon eddigre már, de épp azoknak köszönhetően és a sok munkának amit magamba fektettem, ekkorra lettem kész egyáltalán valamennyire kapcsolódni. Szerelmes lettem, de már sokkal tudatosabb módon mint addig bármikor, hiszen tudtam,hogy mennyi minden múlik rajtam egy kapcsolatban. A párom tükörként mutatott rá azokra a hibáimra,melyeken csak én tudhattam változtatni. Megláttam a gyermeki türelmetlenségem, a nőkhöz való viszonyulásom hozott és tanult mintáit, átszínezvén a szülő és az addigi partnerkapcsolataim lenyomataival. Ahogy dolgoztam magamon, alakultam és egyre inkább letisztultam, úgy alakult át szépen lassan az egész életem. Lovagolni kezdtem, ami sokat segített az alkalmazkodás és vezetés egyensúlyának megtalálásában és rendezte a kapcsolatom a természet ösztönös oldalával. Magasabb egyensúlyra kezdtem rálelni a hullámvölgyek után. Jött a Jóga. Bár korábban is voltak tapasztalataim a meditációs rendszerekben, de a legátfogóbban a Jóga világította meg nekem ezt a belső utat. Nyugtalan és szenvedélyes természetem kezdetben csak a mozgó meditációban tudtam annyira lecsillapítani, hogy pihenni és töltődni tudjak legalább a gyakorlások végén. Ahogy haladt az idő, egyre inkább csillapodott a bennem lévő belső feszültség és alakult át egyre inkább azzá, ami valójában volt. Energiává. Megtanultam megfigyelni a gondolataim és az érzéseim, mindenfajta azonosulás nélkül és ez olyan tapasztalásokhoz vitt és visz el azóta is melyek által bizonyosságot szerzek. Megtapasztalhatom a Valóságot, a gondolataim,a félelmeim és a hiedelmeim mögött. Azt a békét és szeretetet, ami az valódi természetünk és ami összeköt minden létezővel. Van egy indián mondás:”minden a rokonom”. Egyre többször érzem ezt. Csodálatos emberekkel hoz össze a Sors a mai napig, hol a hagyomány vonalán, hol a jóga gyakorlásokon, hol csak az utcán járva-kelve. A konfliktusokat először magamban próbálom rendezni, mielőtt azok a külvilágban nyilvánulnának meg. Szerelmünk gyümölcsei is beértek közben. Két csodálatos fiúnk született és egy gyönyörű kislány. Imádom őket. Megkaptam azt a családot, amire mindig vágytam, de azt hiszem azért, mert felnőttem a feladathoz, hogy végre apa és férj legyek benne. Elfogadtam a gyermekkori haragom és fájdalmam és így elengedhettem a múltam vélt és valós sérelmeit. Rájöttem, hogy a sárkányt nem legyőzni kell ,hanem megzabolázni és megszelídíteni, hogy már táltos lóként repíthessen a cél felé. Önmagamhoz s a Mindenséghez. Kimondhatatlanul hálás vagyok a sportnak, hogy megfelelő keretek között tartotta a bennem lévő tüzet és ránevelt az alázatra és az önkontrollra. Továbbra is oktatok, de talán más felfogásban mint régen, hiszen én is más emberré váltam. Megpróbálom visszaadni és átadni azt a sok jót, amit a sportnak köszönhetek. Az én harcom a béke, a boldogság és az élet felé vezet. Számomra ez így Tökéletes.

Írta: Rubin Olivér