Monda Margit mindennapjaiba belecsempészi a szépet

Margitot két évvel ezelőtt ismertem meg. A kiskunhalasi József Attila Irodalmi Körrel mutatkoztak be Kecskeméten. A szimpatikus és tehetséges költő, rövid időn belül párjával együtt csatlakozott a mi Irodalmi Körünkhöz.

– Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak.

– Kiskunhalason, a forradalom évében születtem első gyermekként, majd követett a húgom és az öcsém. Nem éltünk jómódban, de nagy-nagy szeretetben, és harmóniában nőttünk fel. Csodálatos gyermekkorom volt, a betűk szeretetét, az olvasás gyönyörét szinte az anyatejjel szívtam magamba, természetesen verseket is írtam. Sajnos ezekből nem maradt semmi.

– Mi lett a foglalkozásod? 

– Szakácsként dolgoztam hosszú ideig, közben megszülettek a fiaim. Házasságom 15 év után véget ért, egyéb dolgok és elfoglaltságok miatt a versírás háttérbe szorult.

– Hogyan tovább?

– Újra nekifutottam az életnek, párra találtam, és 40 évesen megszületett harmadik fiam. Ennek a kapcsolatnak hét év után egy tragédia vetett véget, magamra maradtam ismét.

– És a versírást is abba hagytad? 

– Igen. Sem időm, sem energiám, sem lelkierőm nem volt még mindig a verseléshez. Az évek mindeközben szaladtak, kezdtem ismét magamhoz térni, és rátalálni újra régi önmagamra. De semmi sem tart örökké, így a jó dolgok sem.

– Mi történt ismét?

– Nagy csapás volt az életemben szüleim elvesztése, akik három hónap eltéréssel távoztak a földi életből. Édesanyám elvesztésével olyan lelkiállapotba kerültem, hogy újra a versírás felé fordultam. Vigaszra leltem benne, és híven tükrözte érzéseimet, fájdalmamat. De mindezek csak a fióknak íródtak.

 – Hogyan bújtak elő a versek az asztal fiából? 

– Két évvel ezelőtt a véletlen összehozott egy lelkes fiatalemberrel /aki azóta a párom/, és azóta tagja vagyok a kiskunhalasi József Attila Irodalmi Körnek, és már a ti Irodalmi Körötöknek is kedves Éva.

– Hol jelennek azóta a verseid?

– Különböző irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelent már meg versem, de esteken és rendezvényeken is szoktam verselni.

– Úgy tudom, hogy van még egy másik szenvedélyed is?

– Igen. Másik szenvedélyem még a természetjárás és a fotózás. Szeretem a szépet, a tovaszökő, megismételhetetlen pillanatokat megörökíteni, ezáltal talán másoknak is örömet szerezni. Párommal túl vagyunk már számos fotókiállításon, és tervezzük egy közös kötet megjelentetését is. Örök nyughatatlansággal kutatjuk a lehetőségeket, fáradhatatlanul munkálkodva azon, hogy elsősorban mások, de a saját magunk mindennapjaiba is belecsempésszük a szépet. Legyen ez egy lélekemelő vers, vagy egy szemet gyönyörködtető naplemente.

– Kedves Margit, nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést. Kívánom, hogy a hátralévő éveid, már csak a Nap ragyogja be. Éljetek boldogságban, szeretetben.

Írta: Nagy L. Éva