Tökéletes harc II.

Felnőtt testben is mondhatni klasszikus harcos életet éltem. A karate,föld majd állóharc sportok után,a profi ökölvívásnál ragadtam le. Nappal edzettem,a küzdelmekre készültem,éjszaka pedig szórakozóhelyeken vigyáztam a rendet és mások nyugalmát. Elégedett lehettem volna,hiszen az akkori általános normák szerint harcosnak számítottam,melyre mindig is vágytam. Párt is választottam,természetesen az “éjszakából”,ahol ekkor sötétben tapogatóztam. Megismertem a szenvedélyt és a vele járó szenvedést. Bejártam a világot. Sok mindent láttam és tapasztaltam közben az élet árnyékos oldalán. Hosszan és kínkeservesen ért véget ez a kapcsolatom. A szenvedés tovább érlelt. Változtam és ahogyan szokott jött is az új tükör. Egy másik Lány aki szinte mindenben más volt. Más keretekben és más érzésekkel éltem már ebben a kapcsolatomban. Megégettem magam annyira az előzőben,hogy tudjam jobban oda kell figyelnem a másikra. Szerettem,de másképp. Biztonságot és menedéket nyújtott s én azt kerestem,épp mint egy gyerek. Épp mint gyerekként. Majd állapotos lett. Összeköltöztem vele és elvettem feleségül. Kötelességből. Lettem férj is és apa is papíron,de egyiket sem éreztem a magaménak. Apámék házába költöztünk,ami a lehető legrosszabb választás volt. Sorsközösség. Onnan indult a kapcsolatunl hanyatlása. Versenyeztem még ekkor. Kerestem az otthon nyugalmát,de harcoltam is a sors ellen. Minden vágyott cél elérése,minden győzelem csak ideig-óraig elégített ki. Minden legyőzött akadály vagy kihívás csak még tovább hajszolt. Folyton bizonyítani akartam. Huszonéves korom vége felé megérkezezt a tanítás. Elkezdtem tanítani azt,amit addig tanultam a harcról. Azért is szerettem oktatni,mert feltöltött ha emberekkel foglalkoztam. Kidomborította az erősebb oldalam s itt megláthattam másokban a saját gyengeségeim,félelmeim és vágyaim. Bennük próbálhattam meg erővé kovácsolni,legyőzni és a céljuk felé terelni azokat. Azon a szinteken segítettem őket,ahol már jártam előtte én is. Harminc után lesérültem,majd nem sokkal a versenyzői karrierem vége után el is váltam. A lányom messzire került tőlem. Kudarcok jöttek. A munka és tanítás volt csak ami működött az életemben. Egyre kevésbé motivált már a fizikai küzdelem,de azért edzésben maradtam. Elfogytak a külső ellenségek és nem is kerestem már azokat. Egyedül álltam egy üres csatatéren. Kényszerűen indultam el befelé,mert kifele már nem volt merre. Kerestem magam.Talán először életemben jó irányban néztem. Érdekelni kezdett a pszichológia,az asztrológia és más önismereti módszerek. Beiratkoztam egy mentálhigiénés képzésre és csoportfoglalkozásokon vettem részt. Sok helyen jártam és sok mindenkitől tanultam. Hatalmas felismerések jöttek,egyik a másik után. A másokra vetítés és a hibáztatás helyett,szép lassan elkezdtem énem árnyékos oldalait is felismerni. Félelmetes élmény volt mikor rájöttem,hogy a sárkány akivel küzdök..valójában bennem lakik. Folytatom..

Írta: Rubin Olivér