Halasi Éva a Baráti Körünk egyik legértékesebb tagja

Évi egy rendkívüli képességű színes egyéniség. Felsorolni is hosszú, hogy mit is csinált, csinál ma is. Újságot, könyveket szerkeszt, rajzol, plakátokat szerkeszt, énekel, gitározik, fest és még verseket is ír, méghozzá remek gyermekverseket.

-Mi a végzettséged?

-A Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem 1973-ban Budapesten Ügyvitel gépesítési– és Szervezési Tagozaton, melynek keretében az elsők között tanultunk informatikát  Magyarországon. Ezt követően megszereztem a műszaki rajzolói-, a rajzfilm rajzolói- és a kiadványszerkesztői szakmát is, melyekben több éven keresztül dolgoztam. Ezenkívül évekig éltem spanyol nyelvterületen, így most segítek tanulni azoknak, akik szintén érdeklődnek e szép nyelv iránt.

-Mikor kerültél Kecskemétre?

-1984 nyarán költöztem Kecskemétre férjemmel és két gyermekemmel. Testvérem már itt lakott, és ő segített nekünk egy kétszobás összkomfortos lakáshoz jutni.

-Kérlek, mesélj a Rajzfilm Stúdióban végzett munkádról.

Budapesten először bedolgozóként vállaltam munkát a Pannónia Filmstúdióban Vajda Béla: Teljesítmény és siker filmjében. Előtte a Füles hetilapnak képregényt rajzoltam, ezeket látva alkalmaztak a Stúdióban munkatársnak, majd hamarosan státuszt is kaptam, és főállású rajz filmrajzoló lehettem. A Háry János és a Szaffi  egész estés filmekben dolgoztam, majd Kecskemétre költözve a Vízipók Csodapók, a Magyar Népmesék és a Magyar történelmi mondák sorozatokban volt munkám. Akadtak egyéb feladatok is külföldi rajzfilmekben mint pl. a Lollipop című kis sárkányokról szóló film, amelyet az Egyesült Államok megrendelésére készített a stúdió. Később az I.C.A. Nemzetközi Rajzfilm Stúdióban dolgoztam, ahol egyebek mellett a Bill Body című rajzfilmet készítettük német megrendelőnek.

-Mikor, és hogyan kapcsolódtál be a Baráti Kör munkájába?

-Kovács István József, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnöke keresett fel és kért tőlem versillusztrációkat. Később testvérének, Sándor Pálnak  rajzoltam a grundbirkózásról írt szakmai könyveiben. Néhány év múlva mesekönyv illusztrációra kértek fel, és ezután folyamatosan jöttek a megrendelések.

-Mondd el az olvasóknak, hogy melyik újságot szerkesztetted?

-A költők baráti köre úgy döntött, hogy írásaikból legyen évente egy vagy két kiadvány Üzen a Homok címmel, melyben nemcsak versek, hanem prózai írások, és kortárs irodalmárok munkásságának, életrajzának bemutatására is sor került. Ezen kívül városunk aktív festőinek képeit szép színes fotókkal is bemutattunk az olvasóközönségnek.   

-Hány könyv kiadásán bábáskodtál a kör tagjainak?

-Nehéz lenne összeszámolni, mert voltak olyan kötetek, amelyeknek csak a borítólapját készítettem el, másokban apró illusztrációkat rajzoltam, ismét másokban nagy mesekönyvnek való színes  festményeket készítettem a legkülönfélébb manuális és elektromos technikákat vegyítve, megint másokat kiadványszerkesztő programmal komplett nyomdai előkészítésre alakítottam ki. Természetesen sok olyan könyv is volt, amelyet nemcsak illusztráltam, hanem szerkesztettem is. Összesen körülbelül negyven könyv lehetett, amiben dolgoztam.

-Mikor kezdtél el gitározni?

-Gitározni a hatvanegyedik születésnapomon kezdtem el barátnőmmel kíváncsiságból. Nagy öröm volt, amikor sikerült egy-két akkordot lehúzni a gitáron, miközben mellé dallamot is énekeltünk. Egész életemben lenyűgözve figyeltem a gitárosok kezét, de sohasem hittem volna, hogy egyszer nekem is sikerül egyszerű dalokat ritmusgitárral kísérni. A zene felemeli a lelket és boldogságot ad nemcsak önmagunknak de másoknak is.

-Úgy tudom, hogy a családodban más is van, akinek igen jó a hangja.

-Nagyapám és édesanyám nagyon szépen énekeltek.  A családban nagynénéim között volt cimbalmos, gitáros, apám pedig bendzsózott, mandolinozott, szájharmonikázott és tangóharmonikázott. Nővérem népdalokat énekelt az Univer Tánczos Péter népi együttesben Kecskeméten. Leányaimnak is jó hangjuk van. A nagyobbik lányom az Aidából énekelt operarészletet a ballagási ünnepségén, a kisebbik lányom az Angolkisasszonyok kórusában majd jelenleg a Kecskeméti Nagytemplom Benedictus kórusában szopránt énekel.  A sors úgy hozta, hogy vejem is kántor és énektanár.

-Hogyan jött az ötlet, hogy verseket is írj?

-A versírás sosem volt erősségem, mert nem éreztem hozzá vonzalmat. De mivel annyi költő vesz körül, elgondoltam, mi lenne, ha én is kipróbálnám ez irányú képességeimet. Rájöttem, hogy túlságosan zárkózott vagyok ahhoz, hogy az érzelmeimet közkinccsé tegyem akár versek formájában is. Ezért inkább érdekes vagy vidám verseket próbáltam írni. Még műfordításokat is készítettem spanyol nyelvről. Ma a zenéléshez készítem a külföldi dalok magyarra alakítását és nem tartom kizártnak, hogy a Rózsahölgy duó nevű formációnk fejlődésével önálló szövegű és dallamú dalokkal álljunk közönség elé.

-Hányban is jött az ötleted, hogy hozzatok létre egy Irodalmi Kávéházat? Kérlek, mesélj erről is nekünk.

Az Irodalmi Kávéházat egy fiatal költőhölgy indítványozta a Költők Baráti Körének, hogy nyilvánosan is mutatkozzanak meg a város előtt. Megkértem Kovács István Józsefet és Ujvári Ferencet hogy hallgassa meg ennek a hölgynek az indítványát, és karoljuk fel az ötletét. A költőnőt baráti szálak kötötték egy bizonyos és kávézóhoz, ahol egy-két alkalomra helyet is kaptunk. A  kávézó tulajdonosa azonban nem adott lehetőséget a folytatásra, és ekkor jött az ötletem, hogy beszéljek az Otthon Mozi teaházának tulajdonosával. Megkértem, hogy vasárnaponként összejöhessünk verselésre. Akkor már voltak zenész barátaim is, akiknek ez a lehetőség alkalmat adott arra, hogy zenéjükkel színesíthessék az összejöveteleket. Ennek már lehet talán nyolc éve is, de pontosan nem emlékszem. Az Irodalmi Kávéház szerencsére életképesnek bizonyult, és a mai napig is minden hónapban egyszer találkozunk Ujvári Ferenc vezetésével. Gyakorlatilag csak a magyarság irodalmával foglalkozunk, és azon belül is főleg a költészettel.  

-Évikém, mondj nekünk egy pár szót a bolíviai élményeidről is. Hogyan is kezdődött, mi köt még ma is oda téged?

-Tizenhárom éves korom óta érdekeltek az indiánok.  A történelmük, a kultúrájuk, a szokásaik, a hiedelemviláguk. Ennek kapcsán ismertem meg indiánszármazású férjemet is, aki bolíviai állampolgár,  és így kerültem ki Bolíviába. Ő és közös kislányunk ma is ott él, és van két aranyos, szép kis unokánk is. Emiatt aztán időről időre a szívem kihúz Dél-Amerikába, hogy meglátogathassam a családomat. Ilyenkor igyekszem az élményeimet –mint a szivacs–  gyűjteni az indiánokról is. Különös, titokzatos, nagyon érdekes emberek, nem lehet velük betelni. Az ország is egyedülállóan varázslatos, ezért igyekszem minél több információt átadni az itthoni magyar embereknek előadások formájában. Ha már kiutazni nem tudnak, legalább legyen tudomásuk erről a nagyon-nagyon távoli, számunkra  egzotikus világról.

-Milyen álmaid, céljaid, terveid vannak, amiket még szeretnél, ha valóra válnának?

-Szeretném megírni életem történetét fényképekkel ellátva a gyermekeim, utódaim számára. Ez óriási munka lesz, szeretném, hogy a Jó Isten adjon időt és erőt ennek elvégzésére. Szeretnék továbbá festeni szép képeket és ebben fejlődni. Más fontosabb vágyam  nincs, viszont nagyon szeretném, ha a gyermekeim, unokáim, és családtagjaim mindannyian hosszú, egészséges és boldog életet élhetnének. És ezt nem csak családomnak, hanem kívánnám egész nemzetemnek.

Kívánom, hogy minden álmod váljon valóra. Legyen még mindenhez erőd, egészséged, kitartásod. A jó Isten vigyázzon rád!

Írta: Nagy L. Éva