Walter Gábor festőművész idén lenne 55 éves…

Igen, a kecskeméti festőművész ebben az évben lenne, még csak 55 éves, ha 2014-ben 51 évesen el nem ragadja  tőlünk őt a halál.

Magáról így irt Gábor:

Sopronban születtem 1963-ban. Főiskolai tanulmányaimat Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végeztem 1987-ben. 1990-tõl szerepelnek munkáim hazai és külföldi kiállításokon. Festményeim megtalálhatók magán-és közgyűjteményekben Magyarországon, Kanadában, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Svédországban. 2000 óta tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

 Tegnap délután Kerekegyházán a művészetek jegyébe, egy kiállításon vettünk részt barátaimmal. A ,,Szecsődi Udvarházban” jártunk, ahol Gábor egyik régi kedves barátja, a ,,zene szerelmese” Szecsődi Győrgy otthonában létrehozott egy művészeti találkozót. Nem ez  volt az első, hiszen már második éve, a nyár folyamán kéthetente tart összejöveteleket művész, vagy csak művészetet kedvelő barátainak, ahol a ,,szín aljában” kiállításoknak ad helyet, és az udvarában felállított színpadon szerepelhetnek zenekarok, énekesek, versmondók. Ilyenkor egy nagy asztal megtelik, finomabbnál finomabb süteményekkel, üdítőkkel, néha-néha egy kis kontyalávaló is előkerül.

Hát, itt és ilyen körülmények között emlékeztünk meg egy régi kedves barátról Walter Gáborról. A kiállítást felesége, Laczlavik Zsuzsanna nyitotta meg, aki beszélt Gábor életéről, munkájáról, és a vele eltöltött évekről, gyermekeikről. Emlékeik között még azt is felidézte, hogy az 90′-es évek elején, amikor a kocsi hátuljába betette Gábor kész munkáit  és elindult, hogy a családi kasszába egy kis bevételt szerezzen, az első vásárlók között szerepelt Gyuri barátunk, aki több tulajdonában lévő képet most be is mutatott nekünk.

Költő barátaink: Kovács I. József, Kökény Éva, Szabó Katalin, Balla János versmondásaikkal emlékeztek a művészre.A délután további részében, egy kedves hölgy, Laura Zenet , aki Braziliából érkezett hozzánk, énekével színesítette a napunkat. A hölgy már nem először járt itt nálunk, évekkel ezelőtt csere diákként eltöltött tíz hónapot kishazánkban. Nyelvünket már szépen beszéli, és úgy nyilatkozott, hogy nagyon szeret itt lenni, szíve szerint szeretne itt letelepedni is valamikor. Zongorán kísérte: Szomor János.  Az estet közkívánatra ismét Teleki Katalin vezetésével – a magyar táncok alapjait tanulhatták barátaink.

Ismét egy tartalmas délután részesei lehettünk. Köszönet: Zsuzsanna asszonynak, hogy elhozta Gábor képeit, köszönet a versmondóknak, énekeseknek, zenészeknek, a tánctanárnak, és nem utolsósorban Szecsődi György barátunknak, aki megszervezte, és a helyet biztosította ismét ennek a több mint ötven résztvevőnek.

Írta:Nagy L.Éva

Fotó: keol.hu