K. Szabó Benedek versmondó

Talán nincs is olyan megemlékezés, koszorúzás, jeles nap városunkban, Kecskeméten, hogy ne emelné az ünnepség színvonalát, K. Szabó Benedek csodálatos versmondásával.Magyaros, fekete, zsinórral díszített ruhájában, nyílegyenesen kiáll és fejből mondja, (pedig már nem mai gyerek) az éppen arra az alkalomra illő verset. Az orgánuma kitűnő. Óriási tapssal köszöni meg neki mindig a jelenlévő, hálás közönség.

Megkértem, hogy írjon magáról egy rövid bemutatkozást. Így kezdi:

 – 1940. március 8-án születtem Izsákon. Nőnapi ajándék voltam édesanyámnak. .Szokta  mondani:,,Ha édesanyám nem lett volna áldott, akkor én meg sem születtem volna”.Édesapám K. Szabó  Imre parasztpolgári földműves, édesanyám Kerekes Eszter székelyföldi családból származó háztartásbeli asszony volt.

 – Van- e testvéred?

 – Ötödik fiúgyermekként láttam meg a nagyvilágot.

 – Iskoláidat hol végezted?

 – Az első négy elemi iskolámat az izsáki Református Egyházi Iskolában végeztem, a továbbit az    állami iskolába, szintén Izsákon, kitűnő bizonyítvánnyal.

 – Milyen  pályát választottál?

 – Szerettem volna tovább tanulni, de a kommunista diktatúra politikai rendszere nem engedte, hogy polgári vagy úri származású gyerek középiskolába járhasson. A jelentkezési lapot többször elutasították. Majd négy év kihagyása után jelentkeztem a szegedi Villamos Gépipari Technikumba, ekkor voltam 18 éves. Közben megérkezett a katonai behívóm és a katonaságnál tiszthelyettes iskolába kerültem, amit párhuzamosan végeztem a technikummal.

-Hogyan tovább?

-1964-ben megnősültem, Kecskemétre költöztünk és a technikummal ugyan ebben az évben végeztem. A házasságunkból két fiúgyermekem született, Benedek és Zsolt.

– Mi lett a szakmád?

– Villanyszerelő szakmunkás lettem. Majd leszereltem a katonaságtól és beiratkoztam a budapesti Erősáramú Kandó Kálmán Villamosipari Iskolába, el is végeztem, és így lettem villamosipari technikus. A Bács-Kiskun Megyei Állami Építőipari Vállalatnál találtam munkát mint villanyszerelő, szerelésvezető beosztásban.

– Hogyan kerültél Afrikába?

-Akkoriban a vállalatnál kiküldetésben több afrikai országban is dolgoztam, majd 1989-ben jött a privatizáció, ekkor a nagy vállalatok sorra szűntek meg. Amikor hazajöttem Afrikából hat évem volt még a nyugdíjig, Éppen ezért megpályáztam az Országos Büntetés-végrehajtó Intézetnél egy villanyszerelői munkát, amely igaz Kalocsán volt.

– Mióta mondod a verseket?

-2005-ben késztetést éreztem, hogy  verset mondjak. 2012-től minden évben országos versenyeken veszek részt. A felkészülés nem volt hiábavaló, mert országos okleveleket vehettem át, kiváló minősítéssel. Ezeken a versenyeken minden évben megmérettetem magamat. Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének. Rendezvényeiken és más jeles napokon szívesen mondom Körünk tagjainak verseit is, mint például, Antalfy Istvántól és Kovács I. Józseftől. A mottóm, ami éltet Madách Imrétől származik,, Mondom ember. Küzdj, és bízva bízzál!”

–  Kedves Benedek, kívánok neked nagyon ó egészséget, és hosszú boldog életet még körünkben.

Írta: Nagy L. Éva

Fotó: a szerző