Egy elfeledett régi étel

A sterc finom, egyszerű, olcsó étel, régen a szegények eledele volt. A sterc pirított lisztpép, dunántúli étel, osztrák példa nyomán terjedt el, a sterc szó a sógoroktól származik. Alakváltozata az isterc, az étel elnevezései még a : gánica, pirított gánica, ganca. Tréfásan pucokturás-nak (’vakondtúrás’) is nevezik.Két alapváltozatban készül: 

Régebbi a  pép-sterc, s az 1950-es évekre már csak a legidősebbek ismerték, akik készítését már az elmaradottság jelének érezték, fiatalok és idegenek elől titkolták,hogy ilyet esznek.

Ehhez fazékban sós vizet forralnak, s egyszerre ráteszik a lisztet. Nem keverik, úgyhogy a liszt egy csomóba áll össze, a vízen lebeg. Közepébe fakanalat szúrnak, hogy itt is érje a víz. Főzés után levét leszűrik, a lisztcsomót szétnyomorgatják, és zsírral öntözve pirítják. Készen olyan, mint a száraz sterc. Száraz sterchez lábosban lisztet pirítanak, majd kevés forró vízzel sűrű péppé feleresztik. Forró zsírral öntözve addig keverik tűzön, míg száraz, morzsalékos, pergő lesz. Gyakran olyan vízzel eresztik fel, amelyben kevés krumplit teljesen szétfőztek. Szinte az egész Dunántúlon és Kisalföldön gyakori hétköznapi ebédétel. Tehát  a lisztet egyáltalán nem főzik vízben, csak  kevés forró vízzel feleresztve megnedvesítik, végül zsírral megöntözve tűzön ismét pergő morzsásra keverik. Olykor töpörtyűs zsírt használnak. Az étel változatai készülnek olyan vízzel felengedve, amelyben krumplit főztek szét, illetve főtt babbal és levével felengedve is dúsítják.   Ugyan ma búzalisztből készül, korábban alapanyagai közt  előfordult árpa, hajdina, általános volt a rozs és a különösen sok zsírt kívánó kukorica, uralkodó azonban a búzaliszt. A század derekán már csak ebből készítették. A pirított stercet fogyasztják magában, kanalazzák édes és aludttejjel, uborkasalátával.  Néha  előfordult mákkal, túróval való meghintése is.

A lisztes sterc receptje:

Hozzávalók: 0.5 liter liszt, kevés só, 0.3 l víz, 3 kanál zsír/ olaj, tej, aludttej, cukor.

  A hozzávalók adagolásával vigyázni kell! Ha túl sok vizet öntünk rá, kásás lesz, ha túl keveset, lisztes. A lisztet rózsaszínűre pirítjuk, olajat  vagy zsírt (régen persze zsírt használtak hozzá) és vizet forralunk külön-külön edényben. Fél kiló liszthez két dekagramm sót teszünk. A forró vizet és  zsiradékot kanalanként keverjük hozzá a liszthez, amíg úgymond  stercesre sül,  magyarán morzsás lesz, mint a császármorzsa. Aludttejjel és édes tejjel is fogyasztható, néhol uborkasalátát kanalaznak hozzá, s igen finom. Aki édesebb ízre vágyik, lekvárral is fogyaszthatja.

Szöveg és fotó: Czenki Andrea