Völgy ölén álmodozott az eget nézve,
Lassan kialakult saját világképe.
Istenhez fohászkodott, gyümölcsöt kívánt,
Elrebegett néhány száz pozitív imát.
Talentumot kapott a szeretetre, jóságra,
S lassan mellészegődött lelke a sorstársa.
Elindult hát nekivágott az életnek,
A szivárvány teli vidám végzetnek.
Rózsaszín a világ, ha ébren álmodsz,
Szereteted elültetheted bárhol.
Emberség, alázat, siker, béke,
Egészég, a fehérség jelképe.
Meglelte hát önmagát a tenger mélyén,
Majd a felhős égbolt ingadozó szélén.
Kereste magát, s lassan megtalálta.
S másokért égett, mint a gyertya lángja.
Egyetlen titka földi létünknek,
Gerincesen hűséggel élünk-e.
Hittel élni, emberként kiállni.
Mindenkinek békét kívánni.
Mosolygós szemek, kedves ajkak,
Lelkünknek igazi dalt adnak.
Szavaink és tetteink összhangja,
Jöjjön el a szeretet nagy napja.
Patak Gábor Gaba
Bp, 2013.04.16.
Legutóbbi hozzászólások