Cím nélkül, tartalommal

Völgy ölén álmodozott az eget nézve,

Lassan kialakult saját világképe.

Istenhez fohászkodott, gyümölcsöt kívánt,

Elrebegett néhány száz pozitív imát.

 

Talentumot kapott a szeretetre, jóságra,

S lassan mellészegődött lelke a sorstársa.

Elindult hát nekivágott az életnek,

A szivárvány teli vidám végzetnek.

 

Rózsaszín a világ, ha ébren álmodsz,

Szereteted elültetheted bárhol.

Emberség, alázat, siker, béke,

Egészég, a fehérség jelképe.

 

Meglelte hát önmagát a tenger mélyén,

Majd a felhős égbolt ingadozó szélén.

Kereste magát, s lassan megtalálta.

S másokért égett, mint a gyertya lángja.

 

Egyetlen titka földi létünknek,

Gerincesen hűséggel élünk-e.

Hittel élni, emberként kiállni.

Mindenkinek békét kívánni.

 

Mosolygós szemek, kedves ajkak,

Lelkünknek igazi dalt adnak.

Szavaink és tetteink összhangja,

Jöjjön el a szeretet nagy napja.

 

Patak Gábor Gaba

Bp, 2013.04.16.