Tökéletes harc

Szeretem a meséket. Nekem is van egy. Elmesélem,hátha kapsz belőle valamit. Gyermekkoromban kezdődött.. Elvált szülők gyermekeként édesapámmal maradtam egy szoba-konyhás kislakásban,ahol még fürdőszoba sem volt ekkor. Apám zárkózott ember volt s a válás után még inkább az lett. Anyám,a jóval fiatalabb,szabadabb mentalitású nő nehezen bírta a kötöttségeket. Imádott engem és a testvérem,de más életre vágyott. Elment a húgommal. Maradtam apámmal és a nagyszülőkkel,akik a tenyerükön hordoztak. Különösen a nagymamám. Kettészakadt a család és úgy éreztem én is. Nem volt békés a válás. Az idők távlatából nézve nem volt különösen rossz gyermekkorom,de sok sebet szereztem ekkortájt. Demarkációs zónán keltem át minden láthatásánál amikor anyámhoz mentem és visszajöttem onnan. A két oldal közötti játszmák bábjának vagy éppen bűnrészesének éreztem magam. Nyaranta a vidéki telken kiélhettem ugyan a szabadságvágyam,de az év nagy részében otthon bezárva éltem a négy fal között. Zárkózottá váltam én is. Könyveket bújtam és meséket olvastam. Azért is szerettem ezeket a történeteket a hétfejű sárkánnyal,a gonosz boszorkánnyal és a táltos paripával,mert a hőssel együtt én is hős lehettem bennük. Kiszakítottak az unalmas mindennapokból és a kalandos történeteken keresztül egy másik világba vezettek át. Oda ahol a jó elnyeri jutalmát s a bátor hős a szíve választottját. Ma már tudom,hogy mennyire fontosak ezek a mesék és hogy mennyit köszönhetek nekik. Mindannyian azt az utat járjuk be akár a legkisebb fiú a népmesékben. A felnőtté érésünk az élet próbatételein, megélt veszteségeken,kudarcokban és persze sikereken keresztül történik. A saját meséinket éljük s később írjuk (át) mindnyájan s olyanná lesz amilyenné tesszük azt. Magunkban. Hősként. Minden fiúban ott lobog az a harci szellem,amit ha hagynak kibontakozni a megfelelő keretek között,akkor az akarat,bátorság és pozitív önérvényesítés formájában nyilvánul meg. Engem mar egészen korán a küzdősportok felé vitt az élet. Birkózás,karate,cselgáncs. Nagyapám több egyesületbe is elhordott. Nem könnyen illeszkedtem be az összeszokott és sokszor nagyobb gyerekek alkotta közösségekbe,ahol farkastörvények uralkodtak. Vörös hajú és szeplős gyermekként sokszor kerültem céltáblára. Csúfoltak s mivel nem hagytam magam,sokszor megfenyítettek. A sok konfliktus szép lassan páncélt,pajzsot és kardot kényszerített gyermeki lényemre,hogy megvédhessem magam. Bár értékes erőforrást temettem el(későbbi felismerés),de új készségeket is kifejlesztett bennem ez az időszak. A sportban fegyelmeztek,így megtanultam az alázatot. Gyakoroltam a türelmet és a kitartást,mert nem volt más választásom. Közben figyeltem,tanultam es erősödtem. Kamaszként is sok mindenen átsegített a sport,hiszen célokat adott és tovább erősítette az önbecsülésem. Néha talán túlságosan is. A céltábláról a lövőállásba léptem elő és bár az elesetteket,gyengéket sosem bántottam,de minden sérelmet duplán törlesztettem. Ekkora megtanultam megvédeni magam és harcolni ha kell,viszont a fegyverek mellé sajnos nem kaptam használati utasítást. Azt mondják,aki kalapácsot kap a kezébe az mindenhol szöget lát. Fiatalon sokszor én is erővel oldottam meg a problémás helyzeteket,épp ahogyan a környezetemben láttam. A hierarchikus közösségekben az erősek érvényesülnek s ez a korábbi rossz élményeim hatására mintegy belém égett. Erő és erőszak közötti különbség csak a szándék és magabiztosság valamint a bölcsesség függvényében domborodik ki,de persze erre is csak később jöttem rá. Veszélyes utakra tévedtem olykor,ahol csak a Jóistennek s talán a belém vésődött gyermekkori mesék tanításainak köszönhetem,hogy a nagyobb bajokat megúsztam. Akár a mesehősöknek, szerencsére számos segítőm és tanítóm is akadt utamon,akiktől rengeteg támogatást és iránymutatást kaphattam. Sok mindenre viszont magamnak kellett rájönnöm. A saját tapasztalataim által. Újra és újra olyan akadályokba ütköztem bele,ahol az erő és az akarat nem vezetett eredményre s így kényszerűen átértékelődött bennem néhány dolog. Milyen a jó harcos? Kivel küzd? És meddig?

Írta: Rubin Olivér