Igaz történet

Egyszer volt, hol nem volt…ma is él egy asszony, kinek  élete nem volt egyszerű. Egy munkáscsalád első gyermekeként született, majd lett 5 testvére, szóval nagy családban nőtt fel. Szülei becsületre, tisztességre és toleranciára nevelték a testvéreivel együtt. Szorgalmas volt már gyermekként is, segített szüleinek, 2 évesen sámlira állva a tűzhely mellett “ megfőzte”a kis krumpli levesét. 6 évesen rá lehetett bízni az iker húgát, aki koraszülött volt, és sajnos ikertestvére születés után az angyalokhoz ment. Ekkor már négyen voltak testvérek, szeretetben cseperedtek. Telt múlt az idő, született még két testvére, így hat gyermeket neveltek már a szülei! Anyagi értelemben sosem voltak gazdagok, de az akkori kornak megfelelően sohasem nélkülöztek, minden jeles napon volt valami apróság ( könyv, játék,.lányoknak virág is járt) számukra.Tehát gazdagok voltak, mert a szeretet körülvette őket. 12 évesen tudott már főzni, tésztát gyúrni, bevásárolni, takarítani. Testvéreit reggelente vitte magával óvodába, iskolába. Délután összeszedte őket, s együtt mentek haza.  Egyik öccse nagyon nem akart megtanulni cipőt kötni, de türelmes volt és türelme meghozta gyümölcsét.

Teltek az évek, majd otthonától 100 km-re került középiskolai tanulmányai miatt.Iskolai eredményeinek köszönhetően vállalati ösztöndíjas lett. A megyéből egyedüliként nyert felvételt az iskolába. Könnyebbség volt ez szüleinek, hisz rajta kívül ott volt még 5 gyermek. Egy év múlva, rajta kívülálló okok miatt ( kollégium) ott kellett hagynia az iskolát is, hiszen szülei nem tudták volna finanszírozni az albérletet. Az első nagy arcul csapás hatására öngyilkosságot kísérelt meg, ami szerencsére nem sikerült. Tanárai, diáktársai megkönnyezték távozását. Szülei továbbra is támogatták vágya elérésében, de ennek az volt az ára, hogy még messzebbre került otthonától. Akkoriban az országban három olyan iskola volt csak, ahol vegyésztechnikusokat képeztek. Megválogatták az iskolák, kit vesznek fel. Újabb egy év után otthagyta az iskolát, mert a kollégiumban szinte kiutálták, mert csendes, szorgalmas, káros szenvedélyektől mentes volt. Mindezt 16 évesen élte át, ez volt élete második “arculcsapása”.Haza ment és elment dolgozni oda, ahonnan kapta az ösztöndíjat két éven keresztül. Ezt tartotta etikusnak. Nem volt könnyű, de ha a Sors így hozta, ezt kellett tennie.

Teltek az évek, segítette szüleit, testvéreit, majd saját lábra állt. Jöttek az Élet újabb “arculcsapásai”. Folyton kihasználták jóságát, segítőkészségét, munkaszeretetét. Nyújtotta a kisujját, kellett az egész karja. Aztán jöttek a betegségek, műtétek, kisebbek -nagyobbak. Megtudta egy nagyobb műtét után 18 évesen, hogy nem fog gyermeke születni, de ő még mindig olyan maradt, mint volt. Egyszerű és segítőkész.

Sokat sírt, de tette a dolgát. Találkozott élete párjával, aki elfogadta olyannak, amilyen. Ekkor már 30 éves volt, a gyermektelenség kezdte a depresszió felé hajszolni, de akkor a Sors közbeszólt,és párja családjából “lett” egy 2 éves gyermeke. Innentől fogva megváltozott az élete. Szebbnek látta a jövőt. Végre Anyának (igen, nagy betűvel) érezhette magát, amire mindig vágyott. Újra érezte, hogy feladata, küldetése van ezen a világon, hogy szükség van rá. Az életét a gyermek nevelésére tette fel, ami sokszor nem volt könnyű, de minden apró lépésnek tudott örülni. A gyermeknevelés mellett letette a jogosítványt, szakmunkás vizsgát tett, az iskolában 12 éven át töltötte be a szülői munkaközösség elnöki feladatait. Segített ahol tudott, önkéntes munkákat végzett és ma is végez alapítványoknál, egyesületeknél. Aktívan dolgozik, mert -bár leszázalékolták egy súlyos gerincműtét után-  hiányoznak évei, de nem tartja “ elfecsérelt” időnek a hiányzó éveket, mert felnevelt egy becsületes szakmunkás fiatalembert. Ez a tudat mindenért kárpótolja. Ennél szebb és jobb érzés nincs a világon, mint amikor valaki úgy szólít: ANYA!

 Az évek  alatt megerősödött annyira, hogy kitudta zárni az életéből azokat az embereket, akik csak érdekből voltak körülötte, Közben “elment” édesapja és egyik testvére (45 éves volt csupán) az angyalokhoz. Tragikus hirtelenséggel mindkettő eltávozott. Vallja, hogy mindennek oka van, ok-okozati összefüggésekkel és semmi sem történik véletlenül. Mindez miért “érdekes”? Mert mindenhonnan, minden helyzetből van kiút. Csak meg kell találnod a kiskaput. Szép az élet, ha Te is azt akarod. A választás a tiéd! A sok pofon, buktató, csak erősebbé tesz, ne félj tőlük! Merj álmodni és cselekedni! Soha nincs késő semmihez sem!

Írta: Czenki Andrea

Kép:internet