,,Tanár úr kérem” Beszélgetés Balla János Zoltán nyugdíjas tanárral, versmondóval, költővel

-Kedves János engedd meg kérlek, hogy téged is bemutassalak az olvasóknak. János is azok az emberek közé tartozik, akiket tisztelek, mert nagytudású és halkszavú ember.

Így kezdi vallomását:

– Az ötvenes évek kezdete előtt két és fél hónappal születtem Kecskeméten – szóval szinte „Ratkó-gyerek” vagyok. Szüleim dolgos, egyszerű emberek voltak (sajnos múlt időben): négy évenként született a 3 gyermekük, én középsőnek (két lánytestvér között). Rendesen kijártam az óvodát és az általános iskolát. A családi legendárium szerint is vers és prózamondó: szerepelgető gyermek voltam. Ez igazából a mai napig megmaradt a tulajdonságaim között. A középiskolát éppen 50 éve fejeztem be a Katona József Gimnáziumban, ahol szerencsémre kiváló tudós tanáraim voltak például Dr Iványosi Szabó Tibor, Dr Szekér Endre. Az előbbi gondolatok igazolják érdeklődésemet: történelem és irodalom.

– Jól tudom, hogy a szereplésnek is szerelmese voltál?

-Igen, a szereplések sem maradtak el: 16 éves koromtól a Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad tagja voltam később kiemelkedő színészekkel például Piros Ildikóval. A csoport vezetője Banos József volt. Előadásaink közül néhány: Mezei András: Rózsák a temetőből, Párizsról, Bertold Brechtről, Lengyel költőktől, Radnóti Miklós: Eclogáit…

– Eljött a továbbtanulás ideje, hogyan merre tovább?

Az érettségi után a jogi egyetemre helyhiány miatt nem vettek fel, így jelentkeztem képesítés nélküli tanítónak a korabeli Lászlófalva tanyasi iskolájába (8 km-re a falutól) 1-4 összevont osztályba (1.o.:6 fő;2.o.:4 fő;3.o.:5 fő; 4.o.:6 fő). Ez embert próbáló feladat volt. Egy tanév után és 11 hónap katonáskodást követően A Bajai Tanítóképző Főiskola hallgatója lettem (ide kezdetben 9 fiú járt). Itt az ifjúsági mozgalom vezetőjének választottak és természetesen itt alapítottunk csoport társammal Bődi Szabolccsal irodalmi színpadot és ifjúsági klubot. Az utolsó évben összeházasodtunk ugyancsak tanító (sváb származású) Vágner Erzsébettel (a nevét elírták az anyakönyvbe: W-t nem ismerték). Az államvizsga után a TIT kecskeméti városi titkára lettem, így szoros kapcsolatot alakítottam ki a város és környéke értelmiségével. Miközben különböző mozgalmi és politikai munkát végeztem, családom támogatásával még 3 diplomát szereztem (történelem, pedagógia-pszichológia és közoktatás-vezető).

– Azt mondják, hogy minden sikeres ember mögött áll egy jó társ, nálad egy feleség.

-Azért kell a családot – különösen a feleségemet kiemelni, mert két fiunk is volt már ekkor és a tanári munkától sem szakadtam el. A rendszerváltást követően 16 évig Orgoványon laktunk: itt 6 évig iskolaigazgató voltam és városkörnyéki igazgatók munkaközösségének vezetője. Gyümölcsöző-kölcsönös kapcsolatot építettem ki Erdélyben működő magyar iskolákkal (pl.: Zágon, Csomakőrös, stb). Nyugdíj előtt a gyermekvédelemben dolgoztam szakmai vezető igazgató-helyettesként. 2007-ben a feleségem (57 évesen), 2012-ben kisebbik fiam (36 évesen) ment el örökre. Idősebbik fiam Zoltán kiegyensúlyozott családban él, idősebbik fia idén kapott diplomát (mérnök), a fiatalabb unokámat felkészítettük (feleségemmel) a Közszolgálati Egyetemre történő bekerüléséhez. Öt év özvegység után találtuk meg egymást Kósa Évával és négy évvel ezelőtt össze is házasodtunk igazi szerelemmel – így lett Ő Kósa-Balla Éva. Így ismét kibővült a család, mert jó viszonyt ápolunk két fiával és három unokájával. Éltünket bátran mondhatom tartalmasnak.

– Hogyan jött a versírás gondolata?

-Aki irodalommal és azok előadásával foglalkozik, megpróbálkozik az írással is, ez történt velem is. Az első kritikusom gimnáziumi irodalom tanárom volt – ajánlatára elküldtem néhányat a korabeli irodalmi folyóirat (ÚJ ÍRÁS) főszerkesztőjének, Váczi Mihálynak, aki válaszolt is: még nem érettek a publikálásra, de folytassam tovább az írást, mert vannak benne jó gondolatok – választ kaptam. Természetesen én tudom, hogy elsősorban nem költő vagy író vagyok, bár értek hozzá – a szakmához, de elsősorban előadó vagyok, hogy megértessem, megszerettessem a közönséggel az irodalmat és egyáltalán a művészeteket.

– Kedves János, nagyon szépen köszönöm ezt a rövid kis beszélgetést. Kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet.

Írta: Nagy L Éva

Fotó: Balla János Zoltán archívuma