Boriska néni a gulácsi cukrász

Mester József és felesége Szerenyi Zsuzsánna egyszerű emberek voltak. Kis földjükön gazdálkodtak és nevelték három gyermeküket. Nem is gondolták, hogy két gyermekük neve bevésetik majd Gulács történetébe is. Béla fiúk a Szarka családnál volt szobainas. A nemes család kastélyában dolgozott. De amikor eljöttek a zivataros idők és a kúriában lévő levelezéseket, dokumentumokat Mesterék őrizték és ma a Nyíregyházán a levéltárban ezek nagy része meg is tekinthető. A XVI. századtól egészen a  XX. századig számtalan értékes írás őrződött meg így. Persze ezt az anyagot a Szarka család adta el pár éve a levéltárnak. Mester Bélának, tehát nem csupán a családnak tett jót, hanem a Gulács múltját kutatóknak is. Két példa a sok közül, mely fenn maradt: 1695-ös zálogszerződés amiben a Gulácson lakó Bényey István a gulácsi „Szilva szegben való negyed rész” örökségét zálogba adja Gyarmati Tar Sámuelnek 6 ft-ért vagy 1810.ből Szigeti Vass György ügyvéd Barabásban kelt levele Baktára Péchujfalusi Péchy Antal feleségének, Bájoki Szénás Zsuzsannának kérve, hogy a barabási kertje szomszédságában lévő telket cserélje el vele egy másik telekre. Ma ezek a papírok kincset érnek. 

A másik Mester, aki bejegyzésre került a település történetébe Mester Borbála. Elkényeztetett lányka volt az anyukája szoknyája mellett nőtt fel. Ahogy nőtt és megtanult sütni, főzni elkezdte írni a szakácskönyvét egy füzetbe. Olyan jó spórja (sparhelt) volt, hogy annak a blóderjében ( sütő) isteni piskóták, torták készültek. A tehetségességének híre  gyorsan elterjedt. Így aztán több tucat süteményt készített több tucat lakodalom számára. Abban az időben még habverővel verték a habot és igazi dió- és mákdarálón darálták a darálni valót. Boriska néni csodás krémeket készített és azzal töltötte meg a tésztákat.  Aki abból evett meg is nyalta mind a tíz ujját.

Így történt az, hogy Béla a dokumentumok őrzésével tudtán kívül lett Gulács történetének őrzője és Boriska pedig a cukrászok gyöngyeként százakat kápráztatott el édességeivel.

Írta: Patak Gábor Gaba

Fotó: Boriska néni süteményeskönyvéből