Tarpa a kurucok fővárosa

Történelem dióhéjban:

Tarpa nevét először 1299-ben említi oklevél. A Szatmár vármegyéhez tartozó település 1836-ban került Bereg megyéhez. De ne siessünk ennyire előre a korban. Nézzük mi is történt nagy vonalakban abban az 537 évben, amíg szatmárhoz tartozott. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben már említik Szent Andrásról elnevezett templomát és a Tarpai család birtokolja a területet. A középkorban már mezővárosi ranggal büszkélkedhet. Bethlen Gábor fejedelem  1626 március 1-jén kiváltságlevelet adott a településnek, ami szabad kereskedelmet és teljes vámmentességet biztosított az egész ország területén. 1665-ben országos vásártartási jogot kapott I. Lipót királytól.  A Rákóczi szabadságharc e tájon indul meg, s ebben a  helyi születésű Esze Tamásnak  múlhatatlan érdeme, hogy 1703 tavaszán Rákóczit keresik meg, hogy álljon a felkelés élére. 1708. augusztus 23-án II. Rákóczi Ferenc ruházta fel hajdújoggal a mezővárost. A fejedelem nemcsak emlékezett, hanem hivatkozott is arra a kiváltság elnyerésének indoklásakor, hogy a tarpaiak „elsők valának”, akik a „hazájok mellett fegyvert kötvén s életeket felszentelvén, minden veszedelmekre jó szívvel mellénk adták önmagokat”. Ezért tartotta méltónak “másoknak példájára” a helységet „privilégiummal és szabadsággal… örökösen megajándékozni. Aztán 1836-ban Nagydobos Szatmárba kerül Tarpa pedig Beregbe. A szomszéd falvak nagy része beregi település amúgy is. Ez jól is jött a reformátusságnak, hiszen esperesi székhely lett Tarpa. 1920-1924 között a trianoni békével megcsonkított Csonka- Bereg székhelye lett. Gulácsy István alispán innen irányította a megmaradt megyét. Aztán Bajcsy-Zsiliniszky Endre neve fonódik össze Tarpával, aki végrendeletében meghagyja, hogy a helyi temetőbe pihenjen majd. Tarpát is sokszor bántotta a történelem, de mindig fel tudtak állni és fejlődni és előrevinni a települést. 

Látnivalók:

Akik elutaznak a településre nézzék meg a késő gótikus stílusban  a XV. században épült templomot. Belső terében legértékesebbek a freskók A falu másik műemléke a szárazmalom, amely az Észak- Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalma. A tájházban a község néprajzi értékeit őrzik. Külön termet szenteltek a falu híres szülöttének Esze Tamásnak és  Bajcsynak is. A tájház után Bajcsy-Zsilinszky Endre síremlékét is meg lehet látogatni. A kirándulók a Nagyerdőben és a Téb-erdőbe is elmehetnek, melyek fokozottan védettek. Az ideérkező egy kellemes sétával hamar elérheti a Községházát, a mellette büszkén álló II. Rákóczi szobrát, a helyi pékségben elmajszolhat egy-két péksüteményt. A vendégszerető nép lekvárt, pálinkát is készít, így azokat is érdemes beszerezni. Egy finom ebédre is van alkalom több vendéglátóhelyen.

Szabó Gyula egykori református lelkész azt írta: “Tarpa népe az ősök nyelvén, szokásaival élő és élni kívánó nép. Csak annak engedelmeskedik, aki értője gondolkodásának, tudója múltjának, aki elfogadja, hogy népdallal, zsoltárral, vígassággal nem fukarkodik.”  A kurucok fővárosa még századokon át fennmarad, fenntartja népének múltját, megőrzi kultúráját és számos országos esemény otthona lesz. 

Látogassanak el a kurucokhoz, hogy kikapcsolódjanak, hogy beleszagoljanak a levegőbe, amit itt nem rontott meg a gyárak rengetege.

Írta: Patak Gábor Gaba

Fotók: hungarytoday.hu, mapio.net, wikibooks.org, nemzetimuemlek.hu, adontes.hu