Kósa-Balla Éva így vall életéről

Évikét  tavaly nyáron ismertem meg, egy közös barátunknál  a ,,Szecsődi Udvarházban”.Több ízben is együtt töltöttük a  vasárnapjainkat, barátkoztunk, beszélgettünk, és  rájöttünk, hogy mindketten művész lelkek vagyunk.

-Évikém, mesélj magadról. 

– Kecskeméten születtem 1953-ban, Kósa Éva nevet kaptam szüleimtől. Iskoláimat is itt végeztem, először a Zrínyi- majd a Czollner téri Általános Iskola tanulójaként. A Bányai Júlia Gimnáziumban érettségiztem.  Műszaki rajzolói 2 éves tanfolyamot végeztem, és rajzoltam 3 évig, majd elvégeztem a Kecskeméti Óvónőképző Főiskolát, és óvónőként dolgoztam. Azt tanultuk, hogyan lehet 25-30 gyerekkel foglalkozni, és rögtön 49 kiscsoportos óvodásom volt a Forradalom utcai Óvodában.

-Hogyan tovább?

– 1977-ben férjhez mentem és férjemmel, Süli Józseffel Székesfehérvárra költöztünk. Ott szültem 1979-ben Péter fiamat. Férjem 2 évig kötelező katonai szolgálaton volt.

-Hol éltél az idő alatt?

 -Hazaköltöztünk a szüleimhez. A Zrínyi Ilona Általános Iskolában képesítés nélküli napközis nevelő lettem, és levelezőn elvégeztem a 2 éves kiegészítő szakot, így tanító és könyvtáros szakot szereztem. 1983-ban szültem Tamás fiamat Ekkor már az éppen megnyíló II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában dolgoztam, 10 évig.                                                                     Dolgoztam könyvtárosként a Széchenyi városi fiókkönyvtárban, a környék iskolásainak tanítgatva a könyvtár használatát. Nyugdíjasoknak is tartottam foglalkozásokat, különböző témákban, az olvasmányaik feldolgozásaként, de sütés-főzés témában is.

-Bizonyára lett később önálló lakásotok?  

–  Igen, időközben a Széchenyi városi lakásból kertes családi házba költöztünk és folyton alakítottuk nagyobbítottuk a növekvő igények szerint. Kertet műveltünk állatokat neveltünk, így szinte teljesen bio-élelemre tértünk át.

-No és milyen íze volt a saját termelésű, elkészítésű élelemnek!

-Tanultam jógázni, valamint láb- és tartásjavító tornát, tanítottam a tanítványaimnak is, meg persze otthon szintén. Visszamentem tanítani, de már csak szerződéssel kaptam helyet. Elvégeztem egy 2 éves gyógymasszőr -képző tanfolyamot (hétvégeken).                              

– Ez volt aztán a nagy váltás!  Emberek testén segíteni, és a beszélgetések révén segíteni a lelki problémákon. Nőtek a gyerekek. Milyen végzettségük lett?                                                                                                                                 

–  Az idő elszalad, a fiúk lediplomáztak, közgazdász és fizikus-informatikus lett belőlük. Megnősültek, és  lett 3 unokám Tamás fiamnál. Péter elvált és most Ő is újrakezdő.30 évi házasság után elváltunk 2007-ben.

-Hogyan jött a Mandala festészet?                                                                                 

– 2008-ban elütött egy terepjáró- a  zebrán való átkelés közben,.Eltört egy csigolyám, amit 6 hét után vettek csak észre. Csak feküdni tudtam, a barátaim segítettek. Szinte alig aludtam a fájdalomtól, ezért folyton olvastam. Ekkor kaptam Kósáné Bakai Zsuzsától Mandala kifestőt, és ezt kezdtem színezni. Akkor már annyit olvastam, hogy rá sem tudtam nézni a könyvre!                 Gyerekkoromtól szerettem a rajzolást, festést, de csak vágy maradt. Általános iskolában Könyves Aurélné inspirált és díjat is nyertem munkámmal, az óvóképzőben Dr Sohajdáné, Ildikó tanított rajzolni, festeni, amikor megint díjazott munkám készült. Az életemben mindig volt fontosabb. Így még mindig vágyam a festés!                                     

 – Kérlek mesélj a mostani életedről.

– 5 év próbálkozás után találtunk egymásra Balla Jánossal, aki azóta jóban-rosszban a társam, férjem.  Tartalmas életet élünk. Szőlőt művelünk/ megint egy új szakma!/ unokákkal játszunk, mesélünk. Dodi úgy kér mesét, hogy „A fejedből mesélj mami!”  Kéri, hogy miről meséljek, pl. tavasztündérről, és mami mesél…

-Évikém, nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte vallomást. El kell, hogy mondjam önöknek, hogy a párom a télen egy súlyos műtéten esett át. Nem tudtuk mi lesz a vége. Évek óta barátnak hitt emberek nem telefonáltak nem írtak, nem érdeklődtek. De volt egy hölgy aki párhónapos ismeretség után, szinte  naponta felhívott és érdeklődött párom  és az én lelki  állapotom után. Ez a hölgy nem volt más mint Kósa Balla Évi. Aki emberségből  jelesre vizsgázott. Köszönöm drága Évike.

Írta: Nagy L Éva

Fotó: Kósa-Balla Éva archívuma