Ki dönti el, hogy magyar vagy?

Két éve élünk egy pest megyei településen a párommal. Egy hónappal ezelőtt valóra vált az egyik álmom. A házunk falára felfúrattunk zászlótartókat. Négy zászlót tettünk ki rá: magyar nemzetiszínű, roma, Izrael zászlaja és a szivárványszínű zászló. A lengedező szélben, a napsütésben és még az esőben is együtt lobognak vagy együtt tűrik az idő viszontagságait. A jóérzésű emberek, akik erre járnak megnézik, legtöbben tudják is melyik zászló melyik nemzeté, vagy kisebbségé. Miután elhaladnak a ház előtt tovább nem is foglalkoznak azzal milyen zászlók vannak kitéve. Mi sem azért tettük ki, hogy találgassanak, sem nem azért, hogy kirívók legyünk. Pusztán úgy éreztük hozzánk tartoznak, hiszen magyar állampolgárokként, magyar földön születtünk. Párom nem választotta, hogy emellett roma is legyen. Én viszont választottam, hogy zsidó legyek. Azt sem választottuk, hogy emellett még melegek is legyünk. Ezek nagy része nem választás kérdése és ezt az intelligensek tudják is.

Két hete a szomszéd néni mondta Gergőnek, hogy erre járt egy autó, ami a sarkon visszafordult és bekiabálta: “Mocskos zsidó!” aztán azt is mondta biciklisek jöttek és az apuka azt mondta gyerekének “Ez a zsidó tanya!” Akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mert egyrészről megszoktam, hogy nálunk van rasszizmus, bár ezt megszokni nem lehet és nem is szabad. Azóta -mivel felújítás van és itthon vagyok- az elmúlt két hétben figyeltem az embereket akik erre jöttek. Némelyek lefényképezték, mások még az autóból is kihajoltak úgy nézték. Láttam romát, aki büszkén ment el a ház előtt mankójával és látta népének zászlaját. Láttam csodálkozó meleget, hogy van, aki ki meri tenni a zászlót? Volt olyan zsidó is, akiről a településen nem is tudták, hogy zsidó, de látva a zászlót megállt előttünk és elmondta nekünk. Milyen érzelmeket, eseményeket vált ki egy-egy zászló az emberekből nem is hinnénk.

Jött a mai délután. Gergő épp a szomszédba ment át és egy platós autó lassított mellette. A feltehetőleg kőműves munkát végző sofőr odaszólt, hogy azt a három zászlót vegye le mert nem illik a magyar zászlóhoz, vagy a magyart vegye le a többiek közül.  Gergő azt válaszolta, nem veszi, mert mi is magyarok vagyunk. Mire a sofőr azt felelte: “Az nem olyan biztos!”

A történet 2018 nyarán játszódik. Mi aztán elgondolkodtunk és átbeszéltük az esetet. Miért nem csinálhat az ember azt az udvarán, amit akar? Miért akarja valaki más megszabni neki, hogy mit tehet ki? Miért gond az, hogy valaki meleg, zsidó, roma vagy más nemzetiségű? Nem önkényuralmi jelképet tettünk ki. Senkit nem bántunk vele. Miért létezik még a megkülönböztetés? 

Persze a zászlók maradnak, nem azért, hogy konfliktusokat szítsunk, hanem mert jogunk van hozzá kitenni. A kérdés azonban felmerült bennünk lesz folytatás, lesz, hogy kővel beveri valaki az ablakot vagy kiszúrja az autó kerekét, mert mások vagyunk, mint ő. Nem félünk, mert nincs mitől. 

Az egyik álmom valóra válásával most lett egy újabb álmom szeretetben és elfogadásban élni végre.

írta: Patak Gábor Gaba 

Fotó: a szerző