Szedő Tibor egykori úszó paralimpikon versekbe bújtatja a lelkét

Tiborra az utolsó interjúm megjelenésénél figyeltem fel, mert olyan szívélyesen, elismerően szólt munkásságomról, hogy nem lehetett nem ráfigyelni. Mindjárt eltökéltem, ha még fogok interjút készíteni valamikor, akkor ezt a fiatalembert biztos, hogy ki fogom faggatni eddigi életéről, mert ahhoz is embernek kell lenni, hogy elismerjük mások munkáját. Alig múlt el egy hét, ismét készítem az interjúkat, csak más csatornákon.

-Kedves Tibor, úgy gondolom, hogy nem árulok el titkot, hogy mi már nagyon sokat beszélgettünk, az életedről, ami  bizony nem mondható mindennapinak. Fények és árnyak kísérték eddig, mint bárki másét, de talán neked több jutott az árnyakból, mint másnak, de a jó Isten azért tudom, hogy mindig kárpótolt téged. Megkérlek, hogy meséld el az Olvasóknak is eddigi életedet. Természetesen a megszületésedtől induljunk el.

-Szedő Tibor vagyok, Budapesten születtem, Óbudán 1979. 10. 22-én. Engem örökbe fogadtak, másfél éves voltam ekkor. Szerintem szép gesztus volt ez a nevelő szüleimtől. Sajátjukként neveltek önzetlen szeretettel, csodálatos gyerekkorom volt, a szüleimnek köszönhetem, hogy a nagybetű életben  megállom a helyemet. Embert faragtak belőlem. Terelgették az utam, és apu még most is fél szemmel figyel, és segít lelkileg nekem. Sajnos az anyukám 2002-ben elhunyt, de emlékét örökre a szívemben hordom.

-Iskoláidat hol végezted, milyen végzettséged van?

-Tanulmányaimat 1988-ban, a Hajós Alfréd Sportiskolában kezdtem, de nehezen ment az írás, olvasás, számolás, viselkedési gondok is voltak velem. Az év végén javasolta az iskola, hogy menjünk el egy áthelyező bizottság elé, és ők a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános iskolát javasolták. ( Itt Zsolnai- módszerrel tanítottak. Kis létszámú osztályok. ) 1995-ben végeztem. Szakiskolába mentem ezután, ahol a Száraznád utcába jártam Rákospalotára, gyors étkeztetési eladó szakot végeztem. 1997-től 1999-ig elvégeztem egy szakács tanfolyamot a Dobos C. József  Vendéglátóipari iskolában, két év múlva kezembe tarthattam a szakmunkás bizonyítványomat. 2004-ben elkezdtem az esti gimnáziumot Óbudán, a Sempers Stúdió alapítványi iskolában, ami négy évig tartott, érettségi bizonyítvány is kipipálva.

-Ki vitt el először az uszodába, kinek köszönheted, hogy bajnok lettél?

-Az édesanyám vitt el először az uszodába. Ő is úszott kisiskolás korában. Nagyon hiperaktív voltam, arra gondolt, hogy a sport leköti a felesleges energiámat. Akkor még nem sejtette. hogy a csúcsra jutok.  Az általános iskolában a tesi tanárom, Bodó Antal figyelt fel a tehetségemre, és egy másik tanár is, Morvai Ágnes, ő is testnevelést tanított. Az ire a pontot Mentes Éva tette fel, rájött, hogy pillangóba talentum vagyok. Neki köszönhetem, hogy Európa bajnok- és Világbajnok lettem 50 pillangóba, és a Paralimpián bronzérmet szereztem e számban.

-Miért paralimpikonként versenyeztél?

-Tanulási nehézségeim voltak, tehát az értelmi fogyatékosok között szálltam harcba az éremért, ennek hatalmas elismerés volt a gyümölcse. Egyébként nem érzem magam kevesebbnek, mint más ember. Én valamiből többet kaptam, ez az egyedi lelkületem. Talán nem vagyok átlagos, kiaknázom a lehetőségeimet, csak egy életem van.

-Azt hiszem, hogy fel sem tudom sorolni, hogy micsoda munka, kitartás, lemondás szükséges ahhoz, hogy bármely sportágban is a világ legjobbja legyen valaki. Ugye jól gondolom? Sydney 2000. Kérlek, mesélj nekünk róla.

-Ez egy megvalósult álom volt számomra, rengeteg lemondással járt, de megérte. Azt vallják, hogy mindenkinek a sorsa meg van írva, szerintem pedig az ember valamit tud irányítani, és valamit meg Isten intéz úgy, hogy megtörténjen. Tehát sikerült kijutnom Ausztráliába, tíz hónapot edzettünk rá kőkeményen. Olimpiai Falu, leírhatatlanul varázslatos érzések kerítettek hatalmukba. Étel-ital, szem-szájnak ingere, mosoda, mozi, számítógépterem. Mosolygós önkéntes segítők, szívesen élnék ott. Sajnos az Operaház megtekintéséről lemaradtunk, mert az egyik úszótársam náthásan jött ki, így átragasztotta mindnyájunkra. Szerencsére a verseny kezdetére sikerült meggyógyulnunk. (Sajnos az anyukám nem jött ki velem, pedig akkor még élt.)  50 pillangóban harmadikként csaptam célba a döntőben, majd szétrobbantam az örömtől. A 4×50 vegyes váltó napján kicsit féltünk. Mi voltunk a címvédők, nagy volt a teher a vállunkon. Eldörrent a rajt, történelmet írtunk, vezettünk végig, és a saját világcsúcsunkat is megjavítottuk. Hullámzott a lelátó az embertömegtől, mindenki éljenzett. A himnuszt hallgatva boldogság könnye pergett le az arcunkról. Glória lebegett a fejünk felett.

-Milyen győzelmeid voltak ezen kívül?

1-997-ben Spanyolországban, Badajos-ban Európa bajnoki harmadik lettem 50 pillangóban, a két váltóban ezüstérmesek lettünk. 1999-ben Németországban, Európa bajnok lettem 50 pillangóban, és még a 4×50 vegyes váltóban is, elvettük az angolok világcsúcsát, a 4×100 gyorsváltóban ezüstérmet szereztünk. 2003-ban Hong- Kong-ból, a Világbajnokságról  három arannyal tértem haza, nyertem 50 pillangóban. Ezek a legnagyobb eredményeim. Több mint tíz országba jutottam ki a sportból kifolyólag. Nyolc évig úsztam versenyszerűen, számos jó emléket őrzök magamban.

-Mit csinálsz, kapsz e valamilyen juttatást a sportban elért tevékenységedért? Milyen elismerésed vannak még?

-Az írásnak élek, de lejárok heti egyszer úszni, itthon tornászom, meglátogatom a 95 éves apai nagymamámat. Irodalmi körökbe járok, pályázgatok. Saját lakásomat takarítom, karban tartom, ha kell. Kapok járadékot igen. Van Nívó-díjam, a sportteljesítésem miatt, a Paralimpiai szereplésem után Közép Fokozatú Lovagkeresztet kaptam. Továbbá van ezüstérmem, amibe belegravírozták a nevemet. Voltunk kétszer az ,, Év Csapata,, a Sportcsillagok Gálaestjén, és egyszer meg a harmadik helyen végeztünk. Végül, az Olimpiai Parkban kőbe vésték a nevünket az ,,Arany Váltó,, kapcsán.

-Mikor érezted azt, hogy te verseket is tudsz írni?

-15 évesen kezdtem, a ballagásra írtam egy verset, vastaps fogadott. Fogalmazásban mindig erős voltam. Szorongó, gátlásos fiú voltam, de a verseimben közre tudtam adni örömömet, fájdalmamat, őszinte érzéseimet.

-Hány verset írtál ez idáig? Szeretnéd e könyvbe bújtatni azokat?

-Ezer versnél is többet írtam. Van kilenc kötetem magánkiadásban. Antológiákban is jelentek meg lelkem rezdülései. Néha a Klárisban is jelenik meg egy-egy írásom. És a Rímkovácsok újságban is benne vagyok évi négyszer, mert minden évszakban három havonta.

-Melyik művészeti csoportnak, kőrnek lettél a tagja?

-A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek vagyok tagja, és a Rímkovácsok Egyesületnek, és most már a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének is. Közel 50 csoport tagja vagyok, de csak néhány helyen publikálok, nem aprózom el magam.

-Hogyan érzed ott magad? Segít e valaki, van e mentorod?

-Mindhárom helyen jól érzem magam, támogatjuk egymást. Ha olykor-olykor írok prózát, novellát, akkor szoktam segítséget kérni egy-két hozzáértőtől.

-Úgy tudom, hogy nagyon sok pályázatot adtál be. Milyen helyezéseket értél el?

-Körülbelül negyven pályázaton indultam 2016 óta több-kevesebb sikerrel. 22 díjat gyűjtöttem ezidáig, Mécs László Társaságnál, Irodalmi Rádiónál, Sziporka Alapítványnál, az Aranycsillag internetes oldalon pályáztam. Van négy saját megzenésített CD-m.  

-Hol találják meg a verseidet, írásaidat az olvasók?

-Van Facebook-oldalam, Tibor Szedő néven bárki megtalálhat, az idővonalamon csemegézhet kedvére az olvasó. Nyitott könyv a lelkem annak, akit beengedek az ajtaján. Körülbelül tíz stílust sajátítottam el már.  

-Mit jelent neked a versírás?

-Az írás számomra önkifejezés, betűkkel fekszem, és friss gondolatokkal ébredek. Életem szerves része, nélkülözhetetlen számomra. Szeretek a szavakkal festeni. Feszegetem a határaimat, személyiségemet átültetem a műveimbe.

-Milyen álmaid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha valóra válnának?

-Szeretném, hogy minél többen megismerjék az írásaimat. Nyomot szeretnék hagyni sok ember lelkében. Rengeteg olvasóm van, erőt adnak nekem mindig. Nagy álmom, hogy elénekeljék számos versemet. Tavaly én nyertem az egyik verses oldalon az ,, Év Verse,, címet, remélem idén is sikerülhet. A háttérbe szorítom most a pályázások fontosságát, meghívásoknak szeretnék eleget tenni. Arra törekszem, hogy a verseim fennmaradjanak az utókor számára. Folytatom az utamat a siker, a teljes lelki kiteljesedés a célom. Egyszer jó lenne egy delfinnel együtt úszni.

-Kedves Tibor, köszönöm szépen a beszélgetést. Kívánok számodra töretlen alkotókedvet, nagyon jó egészséget, és megfelelő alázatot a versírás oltáránál.

Írta: Nagy L. Éva