Gulács születésének mítosza

Az Úr a teremtésnél kigondolta, alkot egy parányi falucskát. Legyen neki jól termő földje, gyönyörű mezői és erdei és életet adó folyója, mely Tiszának neveztessék., aminek partját dzsungelgyümölcsösök szegélyezzék. Vizében sokféle hal úszkáljon, és számtalan állat lakozzék ott. Megtekintette és látta, hogy a Kárpátok lábainál szép kis település lesz ez. Az emberek jól éltek itt. Aztán a honfoglalás idején magyarok jöttek e tájra. Mintha a Kánaánt látták volna, ahogy a folyó kéklett, a mező zöldellt és a gyümölcsösök ontották a szilvát, almát és a diót, finomabbnál finomabb erdei szamócát, vadszedret és rétjein virítottak a színes virágok. Őseink régen vándoroltak, hát megpihentek és gulyást főztek, hogy jóllakjanak. Közben a varázslatos táj megfogta őket. Pár család aztán összebeszélt, hogy ők bizony itt maradnak. Így történt, hogy a magyarság egy része e földön talált új honra. Otthonaikat felépítették, gulyát tartottak és kihasználták a természet áldásos hatását. Asszonyaik szőttek, fontak, gyékényből, vesszőből kosarat készítettek. A méhektől mézet kaptak, a tehenek édes tejet adtak és a tavak, folyók bőven ontották a finom húsú halakat.  Ahogy teltek a századok, nevet kellett választani a településnek, mert addig csak úgy név nélkül éltek e kis paradicsomi környezetben. Tanakodtak, hát a falucska öregei, hogy mi lenne a legmegfelelőbb név. Nem tudták eldönteni, hisz egyesek emlékeztek a régi gulyás leves történetére, mások a gulyát tartókról akarták elnevezni a közös kis településüket. Pár embernek nem tetszett, keresték a kifogásokat. Éppen akkor született meg az egyik nemes úr fia, aki a Gulács nevet kapta édesanyjától. A bába bemutatta az ülésező nemeseknek. A kisfiú körül glória ragyogott és gyönyörűséges volt, ahogy a pólyából kivették fehér galambok suhantak az égen és a szakadó eső is elállt szivárványt hozva az égre. Ekkor a legidősebb azt mondta Isten jelet küldött legyen a falu is Gulács.

Így lett a Beregi-síkság aranyló kalászban ringó településének neve Gulács, mely azóta is fennmaradt és sem háborúk, sem éhínség, sem pusztítások nem tudták eltörölni a földfelszínéről Isten kis ékszerdobozát.

Írta: Patak Gábor Gaba

Fotó: Gulács község címere