Csiszolódnunk kell

A földbe vetett mag küzd a rágcsálókkal, a sok esővel vagy a szárazsággal, mire áttöri a földet, hogy kibújjon a napfényre.  Kint a “világban” is erősnek kell lennie. A szél, a hó az állatok, az emberek és a növénytársai is megpróbálhatják életét elvenni. Küzdenie kell, amíg a vaskos törzse fává, erős, stabil gyökérzetűvé nem formálódik. Aztán, formálódását befolyásolják az évszakok, az ágát tépő gyermektől sír, a rá fészket rakó madárnak örül. Lehullajtja leveleit télére, majd álomba szenderül. Álmodik, szép álmai vannak, majd ha jön a tavasz felébred. Kirügyezik koronája, és virágba borul. Sok idő kell, mire gyümölcsöt terem, amiből pár a földre hull és jó táptalajjá válik, másik gyümölcse férgessé válik. A többi termésével pedig megörvendezteti az embereket, akik jól laknak ebből az ajándékból.

A hozzáértő kertész évente visszametszi ágazatát, míg a kontár elcsúfíthatja, rossz irányba terelheti növekedését. Az évek nyomot hagynak rajta. Pár társát kivágják, vagy betegen kiszárad. Az erős, mindent kibíró fa pedig áll egyenesen tovább, lelkében a kapott fájdalmakkal és örömökkel. Mégis mi a titka a hosszú életű, jól termő fáknak? A csiszolódás, alázat, a küzdés, az örömszerzés. Kommunikál, alkalmazkodik a környezetéhez és megpróbál a jó irányba növekedni. Tudja erősségeit és gyengeségeit.

Legyünk mi is gyümölcshozó fákká!

Írta: Patak Gábor Gaba