Menetiránynak háttal….

A múltkorában, amikor elindultam dolgozni be Budapestre úgy döntöttem, hogy a vonat helyett a buszt választom.  A buszon már majdnem minden hely foglalt volt, kivéve azokat, ahol hátrafelé ülve utazik az ember. Leültem az egyik ilyen ülésbe. A busz elindult, és Én csak néztem ki az ablakon. Ahogy a távolba néztem, egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Ez olyan, mintha a múltba tekintenék vissza. Mintha megállnék és eltűnődnék azon, ahogyan eddig éltem, ahogyan szerettem, ahogyan bántam az embertársaimmal, és ahogy Velem bántak. Közben persze ott megy el az élet is mellettem. Nagyon sokan olyan hosszú ideig tekintenek vissza, keresve különféle okokat, összefüggéseket, egy-egy adott helyzet, vagy probléma megoldását kutatva, hogy közben észre sem veszik, hogy az élet elmegy mellettük. Leragadnak a múltban, a fájdalmak tengerében, a csalódásokban, a keserűségekben. Nem azt mondom, hogy nem kell visszatekinteni, és nem kell kielemezni a múltat, de nem szabad benne sokáig megragadni. Meg kell tanulni levonni a következtetéseket, és amikor ez megtörténik, akkor azt mondani, hogy igen, a múltban ez így volt, de a jövőben szeretném, ha nem így lenne. Az, hogy bármi is fog e változni, az csak RAJTUNK múlik!

A múltba tekintve, azonban mást is megláthatunk. A boldog csodás pillanatokat, az örömöket, a felejthetetlen élményeket! Míg ilyen gondolattokkal a fejemben utaztam arra gondoltam, hogy mi van azokkal, akik menetiránnyal megegyező irányba ülnek. Ők a jövőbe tekintenek, ami mindig izgalmas, új, és változásokkal van tele. De még míg a jövőt kémleljük itt sem szabad elfeledkeznünk az életről, amit éppen élünk.
A pillanatokról, a jelenről…..
Nem élhetjük úgy az életünket, hogy mindig csak tervezünk, hogy majd ez lesz meg az lesz, meg ekkor, és majd akkor. Az élet ilyenkor ugyan úgy elmegy mellettünk, mintha a múltba néznénk! Meg kell találnunk a helyes utat. Meg kell tanulni levonni a következtetéseket, és célokat kitűzni, de ugyan akkor meg kell tanulni megélni a MOST is! A jelen a legnagyobb kincsünk! Most élünk! Éljünk hát jól! ?

Írta: Árkosi Brigitta

Fotó: Internet